Napló 32.
2007. február 4.

A miniszterelnök azt mondja erre, hogy építeni mégis csak méltóbb egy vezetéshez, mint bontani. Istenem, de hülye metaforákat használ ez az ember egy – egy helyzetben…

A Fidesz tegnapelőtt elbontotta a kordont.

Azóta ez az esemény uralja a médiát. Erről kérdeznek a riporterek, ezt ajánlják témául a műsorvezetők. Erről beszélnek a politikusok és a politológusok, erről írnak az újságírók. Többségük most hirtelen nagyon félti a demokráciát. Mintha minden rendben lett volna a körül a hirtelen felfedezett érték körül...

Csak néhányan utalnak arra, hogy a történet nem a pénteki bontással kezdődött. Történt előtte más is. Többek között volt egy választás 2006 áprilisában, melyre a szocialisták tudatos hazugságokkal készültek. Itt álljunk meg egy szóra, és - a későbbiek miatt - tegyünk különbséget a hazugság, és a véleményváltozás között.

Megtörténik, hogy az ember megváltoztatja a véleményét. Volt már erre példa bőven.

(A leghíresebb vélemény - változtatás "abban az időben" volt, úgy kétezer éve, amikor a zsidó vezetők egyike, aki különösen buzgón hirdette az evangéliumot, Damaszkuszba menvén, hogy Jézus tanítványait üldözze ott is, hírtelen "megvilágosodván", megtért. Üldözőből tanítvány lett. Történt mostanában is ilyen hirtelen megtérés. Gondoljunk csak a Fidesz pálfordulására. Az Antall-üldöző Fidesz buzgón, - és úgy tűnik őszintén - vezekel, tanulni igyekszik a halott mestertől, mint annak idején a Saulból lett Paul...Ilyenkor, január 25-e, Pál napja környékén elmerenghetünk múlton, jelenen és jövőn egyaránt...)

Olyan is történt már, hogy megváltoztak a körülmények, aztán mást kellett tenni, mint azt terveztük volt.

(A hetvenes években például "begyűrűzött" hozzánk az olajár-emelkedés, meg az óta is néha, amikor a MOL-nak éppen nem jut eszébe jobb érv taktikai lépéseinek megmagyarázására...)

Olyan is történt már, hogy ellentmondásba keveredett a látszat és a valóság. Mást találtak például a kasszában, mint amire számítottak.

(Persze az már ritkább, hogy rosszul számolják meg a hagyatékban a pénzt, mint Medgyessy 98-ban, aztán Lendvai Ildikónak kell rájönnie úgy három év múlva, hogy az a lóvé, amit elosztottak, nem is volt meg. Na tényleg, volt itt már minden...)

Ennyit a vélemény-változtatásról. De hogyan állunk a hazugsággal? Ilyen viszont mostanában nem volt... Olyan még nem volt, hogy tudatosan hazudott volna valaki, majd ez ország - világ előtt kiderül, aztán az írástudók, az írás - magyarázók többsége normává teszi mindezt, az "értelmiség" meg sunyin hitelesíti...

Tudjuk mindnyájan, a jelenkori történések nem a pénteki kordonbontással kezdődtek. Volt előtte öszödi beszéd, volt előtte néhány tüntetés (a demokráciához méltatlan is akadt közöttük); aztán amit nem kerülhetünk meg, pontosabban nem mehetünk át rajta, csak mellette járhatunk, az maga a KORDON, maga a törvénytelenség. Mindehhez érdekes módon nem sok szava volt ez ideig sem a köztársasági elnöknek, sem pedig a polgári szabadságjogok védelmére mindig sokat adó SZDSZ-nek (Fodor, a párt bozontos különce kivételével).
A kordon megint áll, tegnap megint tüntetések voltak. Megint elvitték a paksi rendőröket, védeni az ország háza melletti "műveleti területet". Péntek délután, kettő órakor (amikor egy pályázati hiánypótlást írtam éppen alá a hivatalban), látom ám, hogy a rendőrségi parkolóban egy szakaszra való paksi rendőr cuccol be egy buszba. Először azt gondoltam, tán síelni készülnek, de nem volt náluk léc, meg nem voltak éppen kiránduló kedvükben sem... Elmentek, hogy aztán annyi túlórát halmozzanak fel fekete ruhába bújtatva, hogy őszig se tudják kiadni nekik a csúszót...Arra gondoltam, miközben néztem, hogyan gördül ki a rendőrségi parkolóból a "pesti busz", hogy az ország más részében meg pakolják a mercibe a fiúk feszítővasat. Jönnek ellensúlyozni Pakson az átmeneti létszámhiányt.

Szerényen kérdezem: Qui prodest? Kinek az érdeke? Kinek az érdeke mindez? Reggel azt mondja a rádió, hogy egyes becslések szerint a pesti házak 10%-a külföldi befektetők tulajdonában van. Mi meg itt a Kárpát medence közepén egyik órában bontjuk, a másikban meg építjük a falat. A miniszterelnök azt mondja erre, hogy építeni mégis csak méltóbb egy vezetéshez, mint bontani. Istenem, de hülye metaforákat használ ez az ember egy - egy helyzetben...