Napló 37.
2007. május 14.

Arról is tudósít bennünket a szóban forgó felelős írás, hogy "jó néhány – akár születő félben lévő – uniós pályázat olyan fejlesztést, építkezést támogat, amelyre nincs feltétlenül szüksége a településeknek…" Hát ez már nem akármi! Tisztelettel kérdezem! Azokat a pályázatokat nem a kormányszervek, vagy a kormányzati többségben lévő regionális fejlesztési tanácsok írják ki általában? És nem ők bírálják el?

Azt írja az újság (Népszabadság 2007. május 14.), hogy "Szétzilálhatják a konvergenciaprogramot az önkormányzati hitelfelvételek - ezért ezt a pénzügyi tárca korlátozni szeretné. A szocialisták szerint gyanúsan összehangolt öt fideszes nagyváros többmilliárdos kötvénykibocsátása."

Szívem szerint a teljes cikket beemelném ide, Böröcz Petra igazán nagyot alkotott. Nem tudom ki mondhatta neki, hogy erről kéne írni. Mindegy. Mindenesetre azt is mondhatták volna neki, hogy jót, következetest és igazat írjon. Csak halkan jegyzem meg, hogy a múlt héten még az M6-os autópálya, pontosabban gyorsforgalmú út építését akadályoztuk, most meg egyenesen a konvergenciaprogramot veszélyeztetjük, mi elvadult "fideszesek" Pakson, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Szekszárdon, meg Esztergomban.

Arról már nem is beszélve, hogy mitől fideszes a paksi városvezetés? Csak nem attól, hogy a tizennyolctagú képviselő-testületben három ember (16,67%) tagja a fiszesznek?

Azt is írja még az újság, hogy "az utóbbi néhány évben elképesztő mértékben emelkedett az önkormányzatok hitelállománya.....aminek zömét a hosszú távú hitelek teszik ki". Hogy egészen pontosak legyünk, 2002 óta megnégyszereződött az önkormányzatok tartozása. 2002-ben még durván 30 millió Ft volt a magyar önkormányzatok átlagos hitele, most meg több, mint 120 millió Ft.

A pénzügyminiszter aggódik, és új szabályokat szeretne bevezetni az önkormányzati gazdálkodásban. Köszönjük miniszter úr! A szabályosságra azért lehetőleg tessék vitázni, nehogy egy miniszteri rendelettel fölülírja az önkormányzati törvényt!

Arról is tudósít bennünket a szóban forgó felelős írás, hogy "jó néhány - akár születő félben lévő - uniós pályázat olyan fejlesztést, építkezést támogat, amelyre nincs feltétlenül szüksége a településeknek..." Hát ez már nem akármi! Tisztelettel kérdezem! Azokat a pályázatokat nem a kormányszervek, vagy a kormányzati többségben lévő regionális fejlesztési tanácsok írják ki általában? És nem ők bírálják el?

Nem jól van ez így kedves Böröcz Petra!

Az önkormányzatok, akik most többségükben nem kormánypártiak, nem lettek egy csapásra felelőtlenek! Nem az államcsőd előidézése, nem a konvergenciaprogram veszélyeztetése, nem a kormánybuktatás ösztöne munkál bennük. Nem, hanem azért adósodnak el, amiért a magyar családok jelentős része: nincs elég pénzük! Mihez nincs? A törvény által megszabott kötelező feladatai elvégzéséhez. Vagy a fejlesztési pályázatok önrészének biztosításához. Melyiket kéne elhagyni?

Egyébként meg mit kell itt ennyit szórakozni ezzel a korhadt demokráciával! Minek ez az ósdi önkormányzatiság! Hiszen még azt sem tudják ezek szerint a képviselők meghatározni, hogy mi is jó a településüknek! Még a végén utat építenek, fejlesztik az egészségügyet, meg felújítják az iskolákat! A legelvetemültebbek még arra is gondolnak (fúj!), hogy szennyvíztisztítót kéne építeni. Jobb lenne visszaállítani a szocialista tervgazdálkodás rendszerét, ahol is a mindenható megyei tanács megmondta, hogy kinek mi kell, és e szerint el is osztotta a fejlesztési pénzeket.

Azért a sok disznóság, amit elkövetni szándékozunk, valóban megér egy kis kormányzati odafigyelést...Bár, amit nem szabad a kisökörnek, azt szabad Jupiternek! Mert bizony kedves Petra, ön azt elfelejtette megírni, hogy Dombóvár városa is kötvénykibocsátásra készül, pedig az egyetlen település Tolna megye 10000 fő lakosnál többel rendelkező települései közül, aminek baloldali vezetése van, és látja mégis. Nem állom meg, hogy Dombóvár 2007-dik évi költségvetési rendeletéből ne idézzek: "A Képviselő-testület a költségvetési kiadások finanszírozása céljából 1 éves lejáratú 281.120 eFt összegű működési hitel felvételét rendeli el....A finanszírozási műveleteken belül a hitelfelvétel összegét 342.637 ezer Ft-ban - ebből felhalmozási célú hitelfelvételt 61.517 ezer Ft-ban....határozza meg."

Tehát, ha az ember szocialista, akkor nyugodtan felvehet hitelt, bocsáthat ki kötvényt, azzal semmi baj nincs. A "fideszes" hitel viszont komoly bajok okozója lehet, az még a konvergenciaprogramot is veszélyezteti.

 

Napló 31.
2007. január 27.

Aha, a költségvetési hiány valóban megbolygatja az ember lelkét. De azon már részben túl vagyok. A lélek bolyongása csökkenőben van.

Azt írta a barátom, hogy "pesszimistát írtam" tegnap, de legalább megtörtem a közel egy hónapos csendet.

Hát igen. Igaza van. Azt is írta még, hogy biztosan magamra találok, aztán megint könnyű lesz "újra virtuális tollat ragadni, naplót írni, pikánsan szurkálót, viccesnek látszót, másokat mégis csak megnevettetőt. Pláne, ha a költségvetést egyensúlyban tudhatja az ember, mert az egyensúly ideiglenes hiánya is megbolygatja a lelket."

Aha, a költségvetési hiány valóban megbolygatja az ember lelkét. De azon már részben túl vagyok. A lélek bolyongása csökkenőben van.

A város 2007. évi költségvetése rejt némi izgalmakat.

Minden túlértelmezés, túlmagyarázás helyett: A város feladatainak, illetve a kiadásainak szerkezete hasonló a múlt évihez. Az infláció (a terv szintjén) 6.5%-os lesz a 2007/2006 évek vonatkozásában, vagyis az idei hétmilliárdos kiadási főösszeg a múlt évihez képest kb. 450 millió Ft-al kevesebb dolog (áru, szolgáltatás, beruházás) beszerzését, megvalósítását teszi lehetővé.

Két válasz lehetséges erre.

Az első válasz: növelni a bevételeket.

Ez az önkormányzati szférában - csökkenő állami finanszírozás mellett - a helyi adók növelését, további önkormányzati vagyoneladást, vagy hitelfelvételt jelent általában, mert az önkormányzati gazdálkodásban az üzleti gondolkodás, különösen annak kockázati területén való kalandozás nem igazán ajánlatos.

A helyi vállalkozások adói nagyjából elérték a maximumot, növelésük a jelenlegi gazdasági helyzetben nem ildomos. A magánszemélyek adójának emelését a tisztelt ellenzék a múltkor is nagyon nehezményezte. A valóság az, hogy a magyarországi átlaghoz képest alacsony a lakosságot súlytó helyi adó, de jelentős emelése néhány száz családot valóban rosszul érintene Pakson az őszi ÁFA emelés következtében meglódult termék és szolgáltatási árnövekedések mellett.
Az adó tehát marad.

Az iskolákat, az orvosi rendelőket, meg a polgármesteri hivatalt nem adhatjuk el, bár sokan feleslegesnek tartják az utóbbit, különösen akkor, amikor nincs segélyosztás, de hát komolyan mondom, a jogszabály tiltja...

Ami a hitelt illeti: Tudjuk, a hitel nem az ördögtől való, de amennyiben felhalmozásra fordítjuk, nem is bűn. Különösen igaz ez olyan felhalmozásra, amely később értéket képez a közösség számára. Érthetőbben: ha jobb lesz az oktatás, a közlekedés, az egészségügy, az ügyintézés, vagy olcsóbb lesz a fűtés, a világítás, stb.

177 éve éppen ezen a napon, január 28-án nyomtatták ki Széchenyi István Hitel című munkáját. A legnagyobb magyar műve sokak mai elképzeléseivel szemben nem egy brókerképző tanfolyami kiadvány. Széchenyi 1830-ban így ír: "A hitel szó tágabb értelemben azt jelenti: hinni s hihetni egymásnak." Hát...akkor mit csináltunk mi az óta?! A Hitel Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. Mai szóval NFT II. (pontosabban: Új Magyarországért Fejlesztési Terv). Talán az idézett rész ma nem annyira időszerű ("hinni és hihetni egymásnak"), de a mai "nemesség" talán őszintén rádöbbent arra, amire Széchenyi az akkorinak a figyelmét irányítani szándékozott, hogy az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania.

Tehát hitel. Én meghitelezem a kormánynak, hogy komolyan gondolja, amit reform néven csinál, (különösen azért, mert néhány változás magáért kiált; néhány változtatási iránnyal egyet is értek, a konkrét lépésekkel már kevésbé, de járjon sikerrel...) és annak a reményében, hogy a válság csak átmeneti (mert milyen lehetne még? - tudom, lehetne még tartós is, de az már nem válság, hanem forradalmi helyzet) úgy gondolom, felvehetünk néhány százmillió Ft hitelt. A hitel, ugyanis mint tudjuk, nem az ördögtől való, még ha az öregek mondása szerint ott eszik is velünk együtt az asztalon. Ha van ötletünk és célunk - márpedig van -, és nem fogyasztjuk el a felvett pénzt, nem osztjuk ki segélynek, nem abból öntözzük a parkokat, nem abból fizetjük a hivatalnokokat, hanem terveket készítünk belőle, melyekkel pályázatokon indulhatunk, vagy pályázati önrészre fordítjuk, beruházásokat finanszírozunk belőle, akkor mehet. Mértékkel, de mehet. A hitel elfogadható mértéke egyébként nem szakmai, hanem politikai kérdés. Ha előbb nem, majd 2007. február 14-én, amikor a paksi költségvetést első olvasatban tárgyaljuk, láthatja majd mindenki...Lesz ott minden harangok félreverése...

A második (nem kell megijedni, rövidebb, mint az első) válasz: csökkenteni a kiadásokat (lesz ott minden fogak csikorgatása...).

Ebben sok igazi veszélyt nem fog a tisztelt ellenzék majd találni, annál több aggódás kíséri majd a közszférában dolgozók "szerzett jogainak" megnyirbálását, a "hagyományos struktúrák" megváltoztatását, ami egyes intézményesített juttatás és lehetőség megszüntetését jelenti. De hát az ember nem vesz fel amiatt kölcsönt ugye, hogy a szomszéd nyaralását fedezze, még ha a szomszéd kedves is számára, és valóban rá is fér arra a kedves emberre a pihenés...Tehát: csökkenteni fogjuk a kiadásokat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a városüzemeltetési kiadások, a szociális kiadások, a civil szféra támogatása nem növekedhet az infláció arányában. Azt is jelenti, hogy azokat a kiadásokat, melyek nem jogszabályi kötelezettségből fakadnak fokozatosan (lehet, hogy csak átmenetileg), de le kell építeni. Mert: egyrészt a tisztelt képviselő-testület nem a saját pénzéről dönt, másrészt az eddigi állami gondolkodás és felelőtlen osztogatás nem lehet a vezérlőelvünk. Akkor kell lépnünk, amikor még nem késő, amikor még lesz hatása.

Széchenyi 1831-ben Világ címmel válasziratot tett közzé a Hitelt támadó nemesi acsarkodásra, 1833-ban pedig Stádium címen összefoglalta reform-törvényjavaslatait. Nagyon remélem, a mai "reformhelyzetben" nem kell az ország "reformpárti" oldalának túlmagyaráznom várható lépéseink szükségességét. De ha mégis így történne, akkor sincs nagy baj. Széchenyi írását, a Stádiumot a cenzúra nem engedélyezte, külföldön nyomtatták ki, és úgy csempészték be az országba. Én meg csak úgy szabadon irogatok itt. Mégis történt valami az elmúlt 177 évben...