2006. augusztus 19. Szombat
2006. augusztus 19.

Néhány éve kezdődött, az idén is folytatódott, az elkeseredett, "nem érdekel mi lesz jövőre” szemlélet terjedése, a rombolás mindennapivá válása.

Kézzel húzott rozoga kiskocsi, kék Lada utánfutóval, biciklire akasztott vödör, de akad jobb felszerelés is. Eljött a bodzaszedés ideje. Jellemző helyszínek: Utak melléke, erdőszélek, műveletlen senki-földje.

Néhány éve kezdődött, az idén is folytatódott, az elkeseredett, "nem érdekel mi lesz jövőre" szemlélet terjedése, a rombolás mindennapivá válása. Kivágják, jobb esetben letörik a bodzafát, és úgy szedik le róla a termését, az ételszínezéknek használt bogyót.

Tudom, kell, nagyon kell a pénz. Azt is tudom, hogy a bodza többnyire vadon terem, szabadon terjed, legtöbbször kéretlenül, nyűgnek, bajnak, írtani-való cserjének, fának. Mégis elszomorít, elgondolkodtat, hogy beledöntik az árokba, letörik az útra. Pedig jövőre is kell majd a pénz, de akkorra nem nő újra, nem terebélyesedik termést hozó ággá.

Az orosz katonákról mesélték: kivágták a cseresznyefát, föl a teherautóra, majd ültet a gazdája másikat. Hihetetlenkedve hallgattam, felmentést keresve számukra az akkori helyzet miatt. Most sem a fatördelőkre, fa-kivágókra haragszom.

A reformok, meg a különféle "csomagok" tonnaszámra készülnek. A programalkotó "műhelyek" százmilliókért vannak csúcsra járatva. Pedig most éppen néhány létra kéne.

Címkék: bodza, reform, csomag