Napló 41.
2007. november 18.

Jön be a múlt héten az egyik munkatársam, lecsapja elém az Iránytűt és azt kérdezi nagyon dühösen, hogy láttam-e, hogy "mit hazudoznak megint ezek"? Mondom neki, hogy nyugodjon meg, nincs szó hazudozásról, hanem csupán arról van szó, hogy nem egyformán emlékezünk. Ők így, mi meg úgy, ahogyan leírtam.

2006. március 1-jén találkoztam négy szekszárdi sebésszel. A megbeszélés az ő kérésükre jött létre. Arról beszéltek, hogy csinálnának ők Pakson egynapos sebészetet. Felvetették, hogy ilyen már van Magyarországon is, példaként a budaörsi kísérletet hozták fel.

2006. március 16-án 17 óra 30 perckor Budaörsön a Kossuth Lajos út 9. szám alatti Budaörsi Egészségügyi Központ fogadott dr. Gamal Eldin Mohamed, aki akkor már közel két éve irányította és szervezte ott az egynapos sebészeti ellátást. Azt mondta, hogy javasolja nekünk is, de nagyon nehéz, fáradságos lesz a létrehozás is, meg az első év is, de hajrá!

Több, mint négy hónap múlva, 2006 július 26-án, szerdán a kormány elfogadta a Magyar Egészségügy címet viselő "zöld könyvet", melynek a 20. oldalán ez olvasható: „Magyarországon még mindig kórházközpontú az ellátás. Ennek - többek között - az az oka, hogy legtöbb kórház kényszerűen abban érdekelt, hogy a betegek minél többet kórházban feküdjenek, mert az intézmény így lényegesen több finanszírozást kap. Gyakran csak papíron fektetik be a betegeket a kórházba, hogy az intézmény elszámolhassa a kezelést a biztosító felé, így megkapja a hotelszolgáltatás, ápolás és étkeztetés költségeit is a közösből, de valójában mindezeket megspórolja a betegeken. Így lehetséges az, hogy Hollandiában 7-szer, Nagy-Britanniában pedig 14-szer (!) annyi egynapos műtétet végeznek, mint Magyarországon, pedig ez a betegeknek lényegesen kényelmesebb, kevesebb a kórházi fertőzés esélye az adófizetőknek pedig sokkal olcsóbb megoldás volna."

Én ezt a könyvet úgy olvasgattam, mintha a magyar egészségügy átalakítása az én dolgom lenne. Sok, a magyar egészségügyet jellemző problémát vetett fel ez az írás, de hogy mi a megoldás, abban nem jeleskedett annyira. Igaz, vitaanyagnak szánta a kormány. Vitatkoztak is rajta eleget.

A budaörsi megbeszélés után szinte hetente összeültem annak az orvos-team-nek a képviselőjével, akik az indító ötletet adták egynapos sebészet ügyben. Az elején nem sok lövésünk volt arról, hogy hogyan is kéne ennek a dolognak nekikezdeni itt Pakson. Egy gazdasági társaság tevékenységét kellett egy non-profit környezetbe illeszteni. Aztán sok-sok nyüglődés után kezdett összeállni a kép. Közben pályázatot nyújtottunk be a Norvég Alaphoz, a rendelőintézet átalakítására, valamint a szükséges műszerpark biztosítására. Nem volt könnyű, hiszen, mint már máskor is tapasztaltam, az orvosok gyógyítani szeretnek. A sebészek éppen operálni, nem pedig gazdasági tervekkel, pályázatírással, meg ilyenekkel foglalkozni. Na mindegy, túlvagyunk rajta.2006. október 1-jén helyhatósági választásokat tartottak az országban. Erre készülve Pakson a Közös Jövőnkért címet viselő MSzP- SzDSz Program Egészségügy, szociális ellátás fejezete a következőt tartalmazta: "Az új Városi Szakorvosi Rendelőintézetben megvalósítjuk az egynapos sebészetet a helyben végrehajtható - szemészeti, nőgyógyászati, orr- fül- gégészeti - sebészeti és plasztikai sebészeti beavatkozások érdekében". A Polgári Összefogás Paks jövője 2010 című programja Egészségvédelem fejezete pedig a következőket tartalmazza: "Határozott szándékunk a városi szakorvosi rendelőintézetben az egynapos sebészet létrehozása, meghonosítása. Ez az ellátási forma lehetővé teszi a kisebb általános sebészeti, szemészeti, és nőgyógyászati műtétek helyben történő elvégzését a beteg rövid idejű megfigyelésével. Az ellátottak még a műtét napján otthonukba távozhatnak mellőzve a kórházi benntartózkodást. A rendelkezésre álló steril műtő kihasználtsága jelentősen növekedne. A rendelő átalakításához és a szükséges eszközök beszerzéséhez szükséges forrásokat pályázati úton kívánjuk biztosítani".

A programok gyakorlatilag egy időben jelentek meg a nyilvánosság előtt. Több hasonló cél is található bennük. Az egynapos sebészet is ilyen.

A választások után a Norvég Alapra benyújtott pályázatok bírálati eljárása többlépcsőssé vált, a beadott pályázat elbírálása elhúzódott, időközben az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál is jelentkezni kellett az egynapos sebészet finanszírozását célzó kiírásra. Természetesen beadtuk pályázatunkat, ami sikeres lett. Az OEP viszont 2007. októberi kezdéshez kötötte a finanszírozás megkezdését. Gyors tervezés, példa nélküli gyors kivitelezés. Az orvosok utólag elmondták, hogy nem nagyon bíztak abban, hogy ez sikerülhet. Sikerült, jó két hete folynak a műtétek. Még néhány adminisztratív teendőnk maradt, de működik az egynapos sebészet Pakson!

És amiért mindezt leírtam. Talán két hete megjelent az MSzP Paks Városi Szervezete Választókerületi Iránytű című közéleti lapja (2007 novemberi szám). Ebben a következőket olvashatjuk: "Az MSZP Paksi Szervezete még a választási programjában megfogalmazta, hogy minden eszközzel segíti az egynapos sebészet mielőbbi megvalósulását a paksi rendelőintézetben. Bár jóllehet a jobboldal ezt is magáénak érzi majd. Mi baloldaliak tudjuk, hogy a mi munkánk gyümölcse is éppúgy, mint azoké, akik szeretnék ezt kisajátítani".

Jön be a múlt héten az egyik munkatársam, lecsapja elém az Iránytűt és azt kérdezi nagyon dühösen, hogy láttam-e, hogy "mit hazudoznak megint ezek"? Mondom neki, hogy nyugodjon meg, nincs szó hazudozásról, hanem csupán arról van szó, hogy nem egyformán emlékezünk. Ők így, mi meg úgy, ahogyan leírtam.

A Választókerületi Iránytű szóban forgó számának bevezetőjében az MSzP Paksi Választókerületi Társulásának elnöke a következőket írja: "...Mi baloldaliak, itt helyben is, továbbra is kitartunk értékrendünk mellett, ezentúl is, helyi ellenzékként is Önökért, az átlagemberekért kívánunk dolgozni. Ez a lapszám ezekről a törekvésekről ad képet, szándékaink szerint objektíven, a médiában ma már sajnálatosan megszokott hangulatkeltő, szenzációt, botrányt kereső felhangok nélkül".

Hogy az "átlagember" mit gondol minderről, én nem tudom.

2006. augusztus 22.
2006. augusztus 22.

Mondjunk annyit a település polgármesterének, aki mellesleg azt az önkormányzatot képviseli, amely többpárti összetételben vezeti a települést, hogy: Itt vagyunk, ezért, meg azért jöttünk, jó napot kívánunk! Aztán mehet mindenki Isten hírével, elég széles ez a paksi utca, elférünk rajta többen is.

Szili Katalin, az országgyűlés elnöke, az öt közjogi méltóság egyike, településünkön járt tegnap. Párttársa, több más mellett, mondta pár napja, hogy jön, meg azt is, hogy ellátogat az Idősek Otthonába, és a Szakorvos Rendelőintézetbe. OK, mondtam, és vártam. Az öltönyömet nem vittem el a mosodába, mert annyira azért nem bíztam benne, hogy beköszön, de hátha...

A jó múltkor, még a tavaszi választások előtt, itt járt a miniszterelnök. Ő is kampányolni jött. Megspórolhatta volna ugyan az utat, de ha már itt járt, gondoltam, üdvözlöm. Nem azért, mintha túl sok dologban értenénk egyet, nem. Azért, mert Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnökét köszöntenem kell a település nevében, még ha én mást gondolok is múltról, jövendőről, mint ő. De aztán nem kellett. Akkor még azt hittem, hogy biztos nagyon sietett, és nem volt öt perce, hogy abból adjon nekem kettőt, a városról elmondott öt mondatra, meg legföljebb még egyet az üdvözlésre.

Aztán, ahogyan mondtam, tegnap itt volt a Katalin is, aki 2003 őszén nomenklatúráról beszélt az akkori MSZP-vel kapcsolatban. Aztán a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor is volt mersze pártjával ellentétes álláspontot képviselni. Akkor másodszor, megint megakadt rajta a szemem. Mondtam is, ez egy kicsit más.

De most elrontott mindent nálam. Azt hittem, hogy az aszfalt koptatása közben benéz, így aztán mondhatom neki, hogy rendben van, támogatom további párt-humanizáló törekvéseiben. Mi hívők tartsunk össze. De ő sem nézett be.

Most akkor hogyan fogunk Tisztelt Ferenc, és Kedves Katalin közösen gondolkodni a nemzeti minimumról, meg azoknak a sokat emlegetett árkoknak a betemetéséről?

Azt is gondolhatnánk, némi rosszindulattal, hogy azok, akik ide hívták őket, a helyi pártvezetők, a sok dolguk mellett nem figyeltek az illemre, megfeledkeztek a politikai kultúráról. De azt csak nem gondolhatjuk, hogy feszes program, és gondosan előkészített forgatókönyv nélkül utaznak ezek a nagy emberek, és hogy nincs a környezetükben egyetlen protokollos sem, aki ránézve az ajánlott programra, figyelmeztetné őket: (szoc)demokraták vagyunk! Ha pedig azok vagyunk, akkor mi is tiszteljük a választás eredményét, még ha az csak helyi választás volt is. Vagyis: mondjunk annyit a település polgármesterének, aki mellesleg azt az önkormányzatot képviseli, amely többpárti összetételben vezeti a települést, hogy: Itt vagyunk, ezért, meg azért jöttünk, jó napot kívánunk! Aztán mehet mindenki Isten hírével, elég széles ez a paksi utca, elférünk rajta többen is.

Egy baloldali gondolkodású költő, akit József Attilának hívtak, éppen hetven éve, 1936-ban a következőket írta:

"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés"

Igaz, József Attila nem "modern" baloldali volt.