2006. augusztus 22.
2006. augusztus 22.

Mondjunk annyit a település polgármesterének, aki mellesleg azt az önkormányzatot képviseli, amely többpárti összetételben vezeti a települést, hogy: Itt vagyunk, ezért, meg azért jöttünk, jó napot kívánunk! Aztán mehet mindenki Isten hírével, elég széles ez a paksi utca, elférünk rajta többen is.

Szili Katalin, az országgyűlés elnöke, az öt közjogi méltóság egyike, településünkön járt tegnap. Párttársa, több más mellett, mondta pár napja, hogy jön, meg azt is, hogy ellátogat az Idősek Otthonába, és a Szakorvos Rendelőintézetbe. OK, mondtam, és vártam. Az öltönyömet nem vittem el a mosodába, mert annyira azért nem bíztam benne, hogy beköszön, de hátha...

A jó múltkor, még a tavaszi választások előtt, itt járt a miniszterelnök. Ő is kampányolni jött. Megspórolhatta volna ugyan az utat, de ha már itt járt, gondoltam, üdvözlöm. Nem azért, mintha túl sok dologban értenénk egyet, nem. Azért, mert Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnökét köszöntenem kell a település nevében, még ha én mást gondolok is múltról, jövendőről, mint ő. De aztán nem kellett. Akkor még azt hittem, hogy biztos nagyon sietett, és nem volt öt perce, hogy abból adjon nekem kettőt, a városról elmondott öt mondatra, meg legföljebb még egyet az üdvözlésre.

Aztán, ahogyan mondtam, tegnap itt volt a Katalin is, aki 2003 őszén nomenklatúráról beszélt az akkori MSZP-vel kapcsolatban. Aztán a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor is volt mersze pártjával ellentétes álláspontot képviselni. Akkor másodszor, megint megakadt rajta a szemem. Mondtam is, ez egy kicsit más.

De most elrontott mindent nálam. Azt hittem, hogy az aszfalt koptatása közben benéz, így aztán mondhatom neki, hogy rendben van, támogatom további párt-humanizáló törekvéseiben. Mi hívők tartsunk össze. De ő sem nézett be.

Most akkor hogyan fogunk Tisztelt Ferenc, és Kedves Katalin közösen gondolkodni a nemzeti minimumról, meg azoknak a sokat emlegetett árkoknak a betemetéséről?

Azt is gondolhatnánk, némi rosszindulattal, hogy azok, akik ide hívták őket, a helyi pártvezetők, a sok dolguk mellett nem figyeltek az illemre, megfeledkeztek a politikai kultúráról. De azt csak nem gondolhatjuk, hogy feszes program, és gondosan előkészített forgatókönyv nélkül utaznak ezek a nagy emberek, és hogy nincs a környezetükben egyetlen protokollos sem, aki ránézve az ajánlott programra, figyelmeztetné őket: (szoc)demokraták vagyunk! Ha pedig azok vagyunk, akkor mi is tiszteljük a választás eredményét, még ha az csak helyi választás volt is. Vagyis: mondjunk annyit a település polgármesterének, aki mellesleg azt az önkormányzatot képviseli, amely többpárti összetételben vezeti a települést, hogy: Itt vagyunk, ezért, meg azért jöttünk, jó napot kívánunk! Aztán mehet mindenki Isten hírével, elég széles ez a paksi utca, elférünk rajta többen is.

Egy baloldali gondolkodású költő, akit József Attilának hívtak, éppen hetven éve, 1936-ban a következőket írta:

"A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés"

Igaz, József Attila nem "modern" baloldali volt.