Gondolja el ...
2010. szeptember 19.

Az elmúlt évben Szekszárdon 19 %-kal, Bonyhádon 26%-kal, Pécsett pedig 43%-kal került többe az ivóvíz szolgáltatás és a szennyvízelvezetés, mint Pakson. Szekszárdon kétszeres, Pécsett háromszoros díjért vitték el a 110 literes kukát, mint nálunk.

Gondolja el, Tisztelt Olvasó,

mit szólna, mit gondolna Blazsek Frici bácsi, Paks ismert személyisége, a város kulturális arculatának egykori alakítója, ha napjainkban végigsétálhatna a főutcán? Ha - tegyük fel - éppen egy Kápolna utcai barátjától indulna hazafelé, az Erzsébet Nagyszálloda felé és gesztenyefák helyett új lámpasor kísérné az útját. És mit szólna, ha megismerne minden olyan helyi lehetőséget, ami hozzájárul a paksi családok életfeltételeinek, életminőségének javításához? Mit szólna Pongrácz doktor úr? És mit szólnának a Kohn telep egykori lakói, a Felső-Csámpaiak, a cseresznyési iskola tanítói, Oláh Miska bácsi vagy az atomerőmű építői?

Nagyot változott a világ, Pakson meg különösen! A biztonságot, amire leginkább vágyik, itt jobban megtalálja az ember, mint másutt...

Születésekor minden paksi gyermek életkezdési támogatást kap.
Szülei később bölcsödébe vihetik, ahol minden igényt kielégítő ellátásban részesül.
Világos, tiszta óvoda várja, lakóhelyéhez közeli iskola.
Ha utaznia kell az iskolába, ingyen bérlet jár neki, a nagyszünetben ingyen tej. A kötelező tanórai feladatok mellett megtanítják úszni.
Hangszeres zenét, táncot tanulhat, számtalan sportolási lehetőséget kipróbálhat, magas szinten űzhet, középiskolát is helyben választhat.
Mire felnő, a tiszta, rendezett környezet lesz számára a természetes, rácsodálkozik, hogy sok hasonló nagyságú magyar településen egészen mást tapasztal.
Az elhanyagolt közterületek és parkok látványa helyett esetleg a gyakori fűnyírás zaja zavarja, vagy az útépítések okozta átmeneti közlekedési nehézségek.

Egy paksi gyermekre - mire elvégzi iskoláit - a város hétmillió forintot költ azon felül, ami a szülő pénztárcáját terheli, illetve amit az állam biztosít számára.

Pakson az országos átlag felébe kerül a fűtés, felújított lakótelepi lakás esetén annak harminc százalékába.
A lakótelepen lakók számíthatnak arra, hogy lakásuk energiatakarékos felújítását az önkormányzat közel félmillió forinttal támogatja.
Az óvárosban lakókról sem feledkezik meg az önkormányzat, hiszen az állami támogatással együtt átlagosan 514 ezer forinttal került kevesebbe annak az 541 db lakásnak a felújítása, melynek tulajdonosa pályázatát a városházán leadta.
A leginkább rászorultak (2009-ben 486 háztartás) fűtési költségeihez támogatást nyújt a város.

Az elmúlt évben Szekszárdon 19 %-kal, Bonyhádon 26%-kal, Pécsett pedig 43%-kal került többe az ivóvíz szolgáltatás és a szennyvízelvezetés, mint Pakson.
Szekszárdon kétszeres, Pécsett háromszoros díjért vitték el a 110 literes kukát, mint nálunk.

Az uszoda, a strand, a jégpálya, a teniszcsarnok, az NB-I - es kosár és futballmeccsek, a változatos városi programok az átlagosnál alacsonyabb belépődíjért kínálnak szórakozási lehetőséget a Paksiaknak.
500 család ingyen jut hozzá a kábel TV alapcsomaghoz.
Egyházak, sport-, közművelődési-, és egyéb civil szervezetek kapnak önkormányzati támogatást, köztük a Tűzvirág Táncegyüttes, a Gastroblues Fesztivál, vagy a Városi Nyugdíjas Klub.

A beteg ember a legkiszolgáltatottabb.
Nagy könnyebbség, ha nem kell a megyeszékhelyre utazni, amikor szakorvosra van szükség, vagy ha egy kisebb műtétet kell elvégezni. Mindez idő is, pénz is.
Időskorban legfontosabb a törődés. A közétkeztetést igénybe vevők közül 150 rászorultnak házhoz szállítják az ebédet - alacsony térítési díj mellett.
Hat gondozónő az elesetteknek nyújt otthoni segítséget.
Nappali elfoglaltságként sokan az Idősek Klubját választják és 60 lakásból hívható segítség a nap 24 órájában a jelzőrendszeren keresztül. Bővítése óta lényegesen lerövidült a várakozási idő a 86 férőhelyes Idősek Otthonában.

Az állami juttatás kétszeresével, 20 millió forinttal járul hozzá a város a családok magas gyógyszerköltségeihez. 300 háztarásból ingyen viszik el a szemetet, 550 nyugdíjas korú személyhez juttat el az önkormányzat karácsonyi ajándékcsomagot jelezve, hogy gondolnak azokra is, akiknek nem, vagy csak jelképes ajándék jut a szeretet ünnepén.

Mindezek mellett érdemes elgondolkodni egyéb, a helyi kötődést még jobban elősegítő kedvezményeken is. Technikai megoldásként alkalmazható például városi kártya. A nagyvárosokban erre már van példa. Minden hasznos kezdeményezésre nyitottak vagyunk. Ám ennek értelmes bevezetésére csak a kampány rövid idején és kockázatos rögtönzésein túlmutató megalapozott szakmai felmérés és elemzés adhat választ.

Ha a régi paksi „bölcsek" láthatnák a fejlődést, bizonyára meglepődnének. Egyet értenének. S talán nem csalódnának.
Talán azok sem csalódtak, akik a hetvenes években építettek, hegesztettek, szereltek, akik a nyolcvanas években sorra indították az atomerőműves blokkokat, akik a kilencvenes években élték gyermekkorukat és fiatal felnőttként ma is a városban élnek: akik szakmájukban értek el kimagasló eredményeket, a város kulturális értékeit erősítették, élsportolókká váltak.

A városi rend, a közös felelősségvállalás mindannyiunk érdeke. Az eredményes munkára készülni kell, menet közben tanulni kockázatos. Paks jelenleg dobogós helyen áll az országban. Tapasztalt irányítás nélkül könnyen elveszítheti előkelő helyét.

Miért indulok újra
2010. augusztus 9.

A kérdést - mások előtt - magamnak tettem fel. A választ a következő két hónap rendezvényein, eseményein élőszóban, honlapomon, a szórólapokon a programfüzetünkben írásban is részletesen kifejtem.

Szeretném befejezni a megkezdett munkát. Felépíteni a gyógyfürdőt, kialakítani az új kommunális-hulladék tárolót, megépíteni az új szennyvíztelepet, valamint felkészülni az atomerőmű bővítésével összefüggő városi feladatok ellátására. A folyamatban lévő munkák többsége nem látványos, de a városi lét alapfeltételei közé tartozik.

Úgy érzem, hogy van bennem erő a feladatok megvalósításához. Tudom, nemcsak ezekre van szükségünk nekünk, paksiaknak. Szükség van jó egészségügyi és szociális ellátásra, jó oktatásra. Színvonalas kulturális rendezvényekre. Sportolási lehetőségekre az amatőröknek is, az élsportolóknak is. Fontos, hogy mindig elvigyék a szemetet, hogy folyjon a víz a csapból, hogy tiszták legyenek az utcák, szépek, gondozottak a parkok, a közterek. És arra is, hogy mindenki biztonságban érezze magát. Legyen munkahelye és ne törjék fel a lakását.

Négy éve azt írtam, hogy „a "hatalom" nem érint meg. Mondhatom azt is, hogy nem érdekel. A "hatalom" felfogásom szerint csak lehetőség a munkára, a szolgálatra. Annak a közösségnek, annak a városnak a szolgálatára, amely befogadott, és amelyben szeretek élni." Most sem írhatok erről mást. Bízom benne, Ön is így látja ezt.

Azt is írtam, hogy „Azt szeretném, ha mindenki bízna a képviselő-testületben, ha mindenki bizalommal fordulhatna a hivatalhoz, hogy a gazdálkodás továbbra is tiszta, felelős, átlátható és ellenőrizhető lenne." Az elmúlt négy évben mindent megtettem azért, hogy ez így is legyen. Talán sikerült megvalósítani.

Betonoztunk, aszfaltoztunk, intézményeket szerveztünk át. Jutalmaztunk és ünnepeltünk. Harangot szenteltünk Gyapán, emlékparkot Csámpán. Utat építünk Cseresznyésben, megteremtettük az internet elérés feltételeit Biritón.

Paksra érkező barátaink rácsodálkoznak a megújult Erzsébet Szállóra, érdeklődéssel nézik a főutca felújítását, elismerően bólintanak a Paksi Képtár megtekintése után és jó velük beülni halászlét enni egy lussoniumi séta után.

Négy éve még csak reméltük, hogy bővítik az atomerőművet, ami újabb lehetőségeket nyit a város, a város lakosai, munkavállalói számára, de fejlődési lehetőséget jelent a kistérség, a volt járás számára is, melynek Paks a központja.

Közös céljaink megvalósításához kérem minden paksi polgár segítségét, együttműködését. Legyen biztonság, nyugalom és rend.

Napló 38.
2007. június 26.

A kutyából ugyanis nem lesz szalonna. A politikus, még ha helyi is, a politikus agyával fog gondolkodni. Én borítékolni mertem volna a jobb és a baloldali válaszokat.

Új rovatot indított a kéthetente 4000 példányban megjelenő Paksi Hírnök. Helyzetjelző címmel. A rovat helyi döntések hátteréről, a közvéleményt foglalkoztató problémákról igyekszik képet adni. Aktuális témákról szeretnék bemutatni városvezetők, helyi politikusok véleményét, és megkérdezik, hogyan vélekednek arról az olvasók.
Nemes és üdvözlendő az ötlet, a szándék.
Elsőként azt vetették fel, hogy egyetértenek-e azzal a vélekedéssel a megkérdezettek, hogy a szokottnál nagyobb a feszültség az országban, s bár rég túl vagyunk a választásokon, kemény kampányhangulat uralkodik.

Hát nem tudom, hogy mit gondolt a főszerkesztő, hogy mi kerekedik ki ebből a témából, de ha engem megkérdez, én megmondtam volna neki, hogy semmi.

A kutyából ugyanis nem lesz szalonna. A politikus, még ha helyi is, a politikus agyával fog gondolkodni. Én borítékolni mertem volna a jobb és a baloldali válaszokat. A jobboldal részéről, mert jelenleg jelentős többsége van itt helyben, nem lenne elegáns nagyoskodni, tehát a témát célszerű hárítani. De mivel valamit mégis mondani kell, hát akkor emlegessünk fel némi kormányzati be nem váltott ígéretet, egyébként meg itt helyben minden rendben van. Ez is történt. A másik, - jobb híján nevezem így - a baloldal képviseletében megszólaló pedig természetesen az országos helyzetről nem mond semmit (arról most egy baloldali politikusnak enyhén szólva kínos is lenne szólni), helyben viszont annyira gáz minden, hogy annál már csak egy dunai jeges árvíz lehetne rosszabb. Vagy egy reaktortartály - olvadás.

Azt mondja többek között a kormányoldali frakció vezetője, hogy "elszomorító a helyzet, soha ilyen rossz nem volt". Mármint a paksi helyzet. Hát én emlékszem rosszabb helyzetre, de ezt a bús, borongós hangulatot nem tisztem most igazán felvidítani. Jó nekünk így...A szocialista frakcióvezető szerint "semmi sem történik a városban, a tavaly indított képtárépítésen kívül semmilyen beruházás sincs..." Hozzáteszi, hogy "az 1,3 milliárdos saját fejlesztési forrást kellene kiaknázni", hogy a legelhibázottabb döntés a kötvénykibocsátás, meg a Kereszt utcai óvoda bezárása.

Felkapom a fejem, de hát csak ez van odaírva, tudomásom szerint helyesbítést meg nem kért. Nem először mond valótlanságot ez az ember, de eddig tévedésnek véltem. De látom, hogy ebben már rendszer van, tehát megtervezett, vagyis erősen valószínű, hogy szándékos.

Hát nézzük akkor, hogyan is állunk ezekkel az állításokkal.

Nem csak a képtár készül el az idén. Van olyan képviselő, aki a képtár szükségességét is vitatja (olyan, akik a múlt évi döntéskor még egyetértett vele), de hát tudjuk be "írói munkásságának" a mostani nyegléskedést. A képtár egyébként azért fontos, még ha sokba kerül is, mert az Erzsébet szállót, ahonnan kikötöztettük, felújítják. Nem csupán tervezi felújítani az új tulajdonos, az atomerőmű, hanem valóságosan fel is újítja, mindenki láthatja, a munkálatok folynak, a város javára.

Na de mi is készül el az idén a képtáron kívül? Hát elkészül a Paksi Sportegyesület klubháza. Mindenki láthatja a Fehérvári úton. Sok pénzbe kerül (147 millióba). Kifizetjük azzal a szintén jelentős összeggel együtt, amibe az Nemzeti Bajnokság I. szintjére került focicsapat indulási jogosítványainak feltételei kerültek az idén (közel húszmillió). Ezt egy olyan embernek, aki a PSE vezetése körül tüsténkedik, illene tudnia. De menjünk tovább! 135 milliót terveztünk panellakások korszerűsítésének önkormányzati támogatására. A lakóközösségekkel együtt benyújtott 20 pályázatból eddig kilenc nyert. Két lakóegység felújításra került, hét esetében pedig folyamatban van a beruházás. Tehát több, mint kettőszáz paksi panellakás újul meg ebben az évben a lakótelepen.

Három utca (a Kishegyi út felső szakasza, a Temető és a Rosthy) felújításának közbeszerzési eljárása fejeződik be terveink szerint a héten, és kezdődik el hamarosan az építkezés. A Tavasz és az Árok utcák felújítását a tervek elkészülte késlelteti, lehet, hogy még ebben az évben megkezdjük a felújításukat. A szokásos útkarbantartások mellett sürgősséggel átépítjük az utcák rossz állapotú keresztvíznyelőit. Ősszel megtörténik a Sóstói gyermektábor felújítása. Folytatjuk a Lussonium, a római kori erőd rekonstrukciós felújítását. És terveket készítünk a jövőnek, a közös jövőnknek. A lakótelepi központi tér felújításáról, a Városi Művelődési Központ felújításáról, a főutca felújításáról, a Deák ház átalakításáról, sorolhatnám hosszan.

Sorolhatnám, de nem teszem. Nem, mert aki akarja, az érti. Aki meg nem akarja, akit a valóság érdekel legkevésbé, az úgysem fogja érteni. Az továbbra is 1,3 milliárdos saját forrás „kiaknázásáról" fog beszélni, és nem zavarja, hogy a múlt évben közösen szavaztuk meg azt a beruházási programot, aminek eredménye látszik a városon, aminek az idei évre 600 milliós áthúzódó fizetési kötelezettsége van.

A kötvényről nemrégen írtam. A Kereszt utcai óvoda bezárásáról: ha kevesebb a gyermek, mint korábban, akkor kevesebb oktatási, nevelési intézmény kell, mint korábban. Ebben megegyeztünk, csak abban nem, hogy melyik óvodát kell bezárni. A szocialisták az Eötvös utcait szerették volna, a polgári összefogás képviselői pedig úgy vélték, hogy a Kereszt utcai óvodát kell bezárni. Mindkettő mellett szóltak érvek és ellenérvek. Igyekszünk úgy kezelni a kérdést, hogy ne kelljen óvónőket, dadákat elbocsátani.

Hát, ha ez lesz ennek a ciklusnak a legelhibázottabb döntése, én vállalom.

Napló 35.
2007. március 3.

A Real Madrid Futball Klub éves költségvetése 87,45 milliárd Ft. Hát igaz lehet, hogy a magyar vállalkozások csak 16.6%-al számíthatnak több pénzre, mint amibe a Real évente kerül? Sajnos igaz.

Azt írja dr. Vereczkey Zoltán a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elektronikus újságjának, a Gazdasági Hírtükörnek (www.pmkik.hu) a 2007. február 20-i számában (Valójában mennyi az annyi?), hogy a hazai vállalkozások fejlesztésére 131,1 milliárd Ft pályázható uniós keret áll évente rendelkezésre a 2007-2013-as költségvetési ciklusban.

Nem szoktunk az ilyen magas számokhoz, első ránézésre nem is tudjuk értelmezni, de Vereczkey segít ebben.

Említi az íreket, akikről tudjuk, hogy 80%-ban sikerült lehívniuk annak idején az uniós forrásokat. Nos legyünk optimisták, célozzuk meg mi is ezt a pályázati eredményt! Ez esetben a magyar vállalkozások 104,9 milliárd Ft fejlesztési forráshoz juthatnak évente. Persze, majd akkor, ha a kis és közepes vállalkozások a nyert pénz mellé odateszik a 60-70%-os önrészt! És persze, ha megfelelnek az amúgy egészen vad egyéb elvárásoknak!

Na de - Vereczkey után szabadon -, nézzük meg valójában, hogy mennyi is az a bizonyos annyi?

A Real Madrid Futball Klub éves költségvetése 87,45 milliárd Ft. Hát igaz lehet, hogy a magyar vállalkozások csak 16,6%-al számíthatnak több pénzre, mint amibe a Real évente kerül? Sajnos igaz.

Jó, mondhatja bárki, ne a 105 éves spanyol legendával példálózzunk. OK, nézzünk mást!

A kormány 2006. június 10-én bejelentett "Új egyensúly" programja a lakosság jövedelemszintjét 2007-ben és 2008-ban mintegy 610 milliárd Ft-al, a vállalkozásokét pedig 650 milliárd Ft-al csökkenti. Ez utóbbi "javításáról", mármint a csökkentés mérsékléséről az Alkotmánybíróság a közelmúltban néhány adó eltörlésével (regisztrációs adó, elvárt adó) gondoskodott ugyan, de a kormány ellenlépéseinek eljövetelét már többen várjuk...Tehát ne nagyon reménykedjenek...

Tehát: A vállalkozások jövedelme 650 milliárddal csökken évente. Ezzel szemben, ha szerencséjük van, és megértik a pályázati kiírások "óhéber" szövegét, aztán pályázatot iratnak (2-5%-os sikerdíjért), netán nyernek, akkor a 650 milliárd mínusszal szemben kapnak 105 milliárd Ft-ot fejlesztésre.

Erre mondják, hogy "akkor most miről beszélünk?"

Nézzük inkább a saját helyzetünket, az önkormányzatok helyzetét!

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv - amitől többek között azt a borzalom sok uniós pénzt várjuk -, "Az operatív programok indikatív pénzügyi felosztása" táblázatának a Dél - dunántúli Operatív Program sora 705,14 millió eurót szán a mi régiónk, vagyis Baranya, Somogy és Tolna megye fejlesztésére az elkövetkező 7 évben.

Ez a 705,14 millió euró, 265 Ft/euró árfolyamon számolva, 186,86 milliárd Ft-ot jelent. Amint mondtam, három megyére és hét évre. Számoljunk nagyon leegyszerűsítve!

Ez a förtelmesnek látszó pénz, megyénként 62,29 milliárd Ft-ot jelent 7 év alatt, vagyis 8,9 milliárd Ft-ot évente.

Lassan haladok, hogy "értve legyek".

Tolna megyében öt kistérség van. A szekszárdi, a paksi, a bonyhádi, a dombóvári és a tamási.

A Paksi Kistérségben a megye lakosságának kb. a 20,4%-a él, tehát statisztikai értelemben számíthat a "megyei" pénzek 1/5-ére. Ez pedig 1.78 milliárd Ft. Évente.

A Paksi Kistérségben 14 település van. (Paks, Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Pálfa, Németkér, Sárszentlőrinc, Nagydorog, Kajdacs, Bikács, Pusztahencse, Györkögy, Dunaszentgyörgy és Gerjen)

Ha Paks annyit "kap", mint a többi 13 település együtt (mert lássuk be a várható régiós pályázatot nem igazán a kistelepüléseknek találták ki), akkor nekünk, mármint Paks Városának 890 millió jut évente.

De ébredjünk fel, ekkor már "lehívtuk" 100%-osan a forrásokat, ami még senkinek sem sikerült. Akkor "arányos" "lett" az elosztás. Akkor biztosítottuk az önrészt, akkor jobbak voltunk, mint valaha, akkor átléptük a saját árnyékunkat...

Na, olyan 500 millió a reális szám.

Paks 2007. évi költségvetése az előző évihez képest több mint 400 millió Ft-al rosszabb induló helyzetben van az állami támogatások csökkenése és az önkormányzatokat a lakossághoz hasonlóan sújtó áremelkedések miatt.

Tehát: ha nagyon jól dolgozunk és még szerencsénk is lesz, akkor ugyanott leszünk, mint ahol eddig voltunk.

Még az a szerencse, hogy eddig elvoltunk valahogy... Mi, a sokak által irigyelt város.

Hogyan is mondják? (..anyám én nem ilyen lovat akartam! / .. innen szép nyerni / ..hát ez nem semmi / ..a k..va életbe / ..ügyeeees...)

Lehet választani.

Napló 31.
2007. január 27.

Aha, a költségvetési hiány valóban megbolygatja az ember lelkét. De azon már részben túl vagyok. A lélek bolyongása csökkenőben van.

Azt írta a barátom, hogy "pesszimistát írtam" tegnap, de legalább megtörtem a közel egy hónapos csendet.

Hát igen. Igaza van. Azt is írta még, hogy biztosan magamra találok, aztán megint könnyű lesz "újra virtuális tollat ragadni, naplót írni, pikánsan szurkálót, viccesnek látszót, másokat mégis csak megnevettetőt. Pláne, ha a költségvetést egyensúlyban tudhatja az ember, mert az egyensúly ideiglenes hiánya is megbolygatja a lelket."

Aha, a költségvetési hiány valóban megbolygatja az ember lelkét. De azon már részben túl vagyok. A lélek bolyongása csökkenőben van.

A város 2007. évi költségvetése rejt némi izgalmakat.

Minden túlértelmezés, túlmagyarázás helyett: A város feladatainak, illetve a kiadásainak szerkezete hasonló a múlt évihez. Az infláció (a terv szintjén) 6.5%-os lesz a 2007/2006 évek vonatkozásában, vagyis az idei hétmilliárdos kiadási főösszeg a múlt évihez képest kb. 450 millió Ft-al kevesebb dolog (áru, szolgáltatás, beruházás) beszerzését, megvalósítását teszi lehetővé.

Két válasz lehetséges erre.

Az első válasz: növelni a bevételeket.

Ez az önkormányzati szférában - csökkenő állami finanszírozás mellett - a helyi adók növelését, további önkormányzati vagyoneladást, vagy hitelfelvételt jelent általában, mert az önkormányzati gazdálkodásban az üzleti gondolkodás, különösen annak kockázati területén való kalandozás nem igazán ajánlatos.

A helyi vállalkozások adói nagyjából elérték a maximumot, növelésük a jelenlegi gazdasági helyzetben nem ildomos. A magánszemélyek adójának emelését a tisztelt ellenzék a múltkor is nagyon nehezményezte. A valóság az, hogy a magyarországi átlaghoz képest alacsony a lakosságot súlytó helyi adó, de jelentős emelése néhány száz családot valóban rosszul érintene Pakson az őszi ÁFA emelés következtében meglódult termék és szolgáltatási árnövekedések mellett.
Az adó tehát marad.

Az iskolákat, az orvosi rendelőket, meg a polgármesteri hivatalt nem adhatjuk el, bár sokan feleslegesnek tartják az utóbbit, különösen akkor, amikor nincs segélyosztás, de hát komolyan mondom, a jogszabály tiltja...

Ami a hitelt illeti: Tudjuk, a hitel nem az ördögtől való, de amennyiben felhalmozásra fordítjuk, nem is bűn. Különösen igaz ez olyan felhalmozásra, amely később értéket képez a közösség számára. Érthetőbben: ha jobb lesz az oktatás, a közlekedés, az egészségügy, az ügyintézés, vagy olcsóbb lesz a fűtés, a világítás, stb.

177 éve éppen ezen a napon, január 28-án nyomtatták ki Széchenyi István Hitel című munkáját. A legnagyobb magyar műve sokak mai elképzeléseivel szemben nem egy brókerképző tanfolyami kiadvány. Széchenyi 1830-ban így ír: "A hitel szó tágabb értelemben azt jelenti: hinni s hihetni egymásnak." Hát...akkor mit csináltunk mi az óta?! A Hitel Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. Mai szóval NFT II. (pontosabban: Új Magyarországért Fejlesztési Terv). Talán az idézett rész ma nem annyira időszerű ("hinni és hihetni egymásnak"), de a mai "nemesség" talán őszintén rádöbbent arra, amire Széchenyi az akkorinak a figyelmét irányítani szándékozott, hogy az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania.

Tehát hitel. Én meghitelezem a kormánynak, hogy komolyan gondolja, amit reform néven csinál, (különösen azért, mert néhány változás magáért kiált; néhány változtatási iránnyal egyet is értek, a konkrét lépésekkel már kevésbé, de járjon sikerrel...) és annak a reményében, hogy a válság csak átmeneti (mert milyen lehetne még? - tudom, lehetne még tartós is, de az már nem válság, hanem forradalmi helyzet) úgy gondolom, felvehetünk néhány százmillió Ft hitelt. A hitel, ugyanis mint tudjuk, nem az ördögtől való, még ha az öregek mondása szerint ott eszik is velünk együtt az asztalon. Ha van ötletünk és célunk - márpedig van -, és nem fogyasztjuk el a felvett pénzt, nem osztjuk ki segélynek, nem abból öntözzük a parkokat, nem abból fizetjük a hivatalnokokat, hanem terveket készítünk belőle, melyekkel pályázatokon indulhatunk, vagy pályázati önrészre fordítjuk, beruházásokat finanszírozunk belőle, akkor mehet. Mértékkel, de mehet. A hitel elfogadható mértéke egyébként nem szakmai, hanem politikai kérdés. Ha előbb nem, majd 2007. február 14-én, amikor a paksi költségvetést első olvasatban tárgyaljuk, láthatja majd mindenki...Lesz ott minden harangok félreverése...

A második (nem kell megijedni, rövidebb, mint az első) válasz: csökkenteni a kiadásokat (lesz ott minden fogak csikorgatása...).

Ebben sok igazi veszélyt nem fog a tisztelt ellenzék majd találni, annál több aggódás kíséri majd a közszférában dolgozók "szerzett jogainak" megnyirbálását, a "hagyományos struktúrák" megváltoztatását, ami egyes intézményesített juttatás és lehetőség megszüntetését jelenti. De hát az ember nem vesz fel amiatt kölcsönt ugye, hogy a szomszéd nyaralását fedezze, még ha a szomszéd kedves is számára, és valóban rá is fér arra a kedves emberre a pihenés...Tehát: csökkenteni fogjuk a kiadásokat. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a városüzemeltetési kiadások, a szociális kiadások, a civil szféra támogatása nem növekedhet az infláció arányában. Azt is jelenti, hogy azokat a kiadásokat, melyek nem jogszabályi kötelezettségből fakadnak fokozatosan (lehet, hogy csak átmenetileg), de le kell építeni. Mert: egyrészt a tisztelt képviselő-testület nem a saját pénzéről dönt, másrészt az eddigi állami gondolkodás és felelőtlen osztogatás nem lehet a vezérlőelvünk. Akkor kell lépnünk, amikor még nem késő, amikor még lesz hatása.

Széchenyi 1831-ben Világ címmel válasziratot tett közzé a Hitelt támadó nemesi acsarkodásra, 1833-ban pedig Stádium címen összefoglalta reform-törvényjavaslatait. Nagyon remélem, a mai "reformhelyzetben" nem kell az ország "reformpárti" oldalának túlmagyaráznom várható lépéseink szükségességét. De ha mégis így történne, akkor sincs nagy baj. Széchenyi írását, a Stádiumot a cenzúra nem engedélyezte, külföldön nyomtatták ki, és úgy csempészték be az országba. Én meg csak úgy szabadon irogatok itt. Mégis történt valami az elmúlt 177 évben...