Márton napi boráldás
2010. november 13.

A Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete által szervezett rendezvényen - a polgármesteri köszöntőt megelőzően - a naplóbejegyzést elmondta Tell Edit.

Tisztelt Szőlőtermelők, Borászok!
Kedves Vendégek!

Két éve kellő megelégedéssel és megértéssel arról írtam, hogy elforrtak a borok. Kivéve Herceg tanácsnok úr bornak nem nevezhető ismeretlen eredetű és összetételű, a vörös egy különleges színárnyalatára hajaló folyadékát. Jó viccnek tűnt mindaddig, amíg ez nem velem esett meg. De mint tudjuk, néha a hóhért is akasztják...

Történt ugyanis, és erről meg pont egy éve ejtettem szót, hogy hat darab koracél-tartályt szereztem be. Ez egy háromszázharminc ezer forintos beruházás volt. (Három darab kettőszáz és három darab száz literes tartályokról van szó!) Nos, ebben a beruházásos évben az egyik fehér borom azért nem forrt ki, mert sikerült úgy összeválogatnom az együtt szüretelt fajtákat, hogy 27-es mustot produkáltak, a másik meg azért, mert a külső pincében, ahova kísérletező kedvemben elhelyeztem a tartályokat, legjobb esetben 8-9 fok volt. Kétszeri élesztő hozzáadás, meg belemelegítés sem hozta lázba a mustot. Az idén áprilistól gyenge kedve kerekedett, augusztusig forrt. Én csak bolondbornak neveztem, pedig a jelző lehet, hogy nem is a lőrét, hanem inkább engem illetett volna.

Ami viszont az idén történt, az minden tekintetben felülmúlja az előző éveket!

Nem kellett nagy jósnak lenni hozzá, szeptember elején már látszott, hogy a cukor árának a tanulmányozása fontos feladat lesz. Mondtam is a feleségemnek, hogy erről naponta jelenteni köteles nekem. 175 forintnál akcióba léptem és beszereztem egy jelentősebb mennyiséget. 685 tőke, átlagban három kilóval és mondjuk 0,7- es lékinyeréssel közel 15 hektó must. Három - négy kiló cukor már ahhoz is kell hektónként, hogy a muslincák érdeklődését felkeltse, gondoltam akkor... nem csigázom az érdeklődést azzal, hogy kifejtsem, milyen rozé-készítési hajlamok érlelődtek lelkemben, vizionálva szép, majdani lekerekedésre váró savakról és üde, ropogós ízekről. Arról sem ejtek szót, hogy a fehér szőlőt kóstolgatva jó kemény fröccsnek való bor harapós íze sejlett fel bennem, így vettem fél mázsa cukrot.

Majd jött a kampány, vagyis a helyhatósági választásokra való készülődés. A normális emberek ilyenkor is teszik a dolgukat, mondjuk, ha esik az eső, akkor előkészítik a szüretet, ha meg nem esik, akkor szedik a szőlőt, mert tudják, mi a dolguk. Én meg fogalmaztam a szórólapokat, készültem a szereplésekre, tehát mind olyan dolgokat műveltem, amit rendes ember elvétve sem tesz. Így esett, hogy október másodikán, amikor kivonultunk szüretelni - elővigyázatosságból csak a legmegértőbb barátaimat hívtam -... nos tehát amikor kiértünk a szőlőbe, a szüret már szinte be is volt fejezve. A tőkék iránti tisztességből azért lemetéltük a fürt formájú, különleges képződményeket és a földre dobáltuk azokat. Néhány ép fürtöt a fehérből vödörbe raktunk így aztán a prés összemaszatolása után lett kereken 100 liter, gyenge 16-os mustom. Nehezen mondom ki, hogy must, mert szürke is volt, zöld is volt, de leginkább borzalmas íze volt.

Most ez az első fejtés után nyolcvanöt literre apadt borféle folyadék pöffeszkedik a hat kor-acél tartály egyikében, várva a jobb időket.

Akinek meg cukor kell, forduljon hozzám.

Tisztelt Borbarátok!

Márton napi boráldáson tisztelettel köszöntök minden lelkes borkedvelőt, borkészítőt a város vezetése nevében, Isten tartson meg bennünket, Isten tartsa meg kedvünket és jó szokásainkat!

Szóljon hozzá Ön is:

Név
Hozzászólás