2006. augusztus 13. vasárnap
2006. augusztus 13.

És ez itt a kérdés, meg tudunk-e egyezni a kissé megemelt adóban?

Reggel, olyan 8 körül lehetett, a jobb lábfejem kilógott a takaró alól, (nem tudom, a 180-190 centisek hogyan tudnak betakarózni, mikor nekem, a 170 centimmel sem sikerül mindig) azt nézegettem a rádió hallgatása helyett. Látom ám, hogy nagy barna foltok vannak rajta. Mármint a lábamon. Mondom magamban: ez nem lehet. Nézem jobban, csak ott vannak azok a foltok, bár mintha kisebbek lennének most, hogy jobban megnéztem őket. A balt is kidugtam, azon is voltak. Egy kicsit megnyugtatott a dolog. Óvatosan mozdítottam a fejem, nem fájt. Jó akkor jöhet a mozi. Lassan, nehogy valami rosszul álljon össze, visszafelé kezdem pörgetni a filmet: Itthon vagyok, emiatt nincs rendben, hogy Erzsébet nincs meg. A saját ágyamban fekszem, ez feltűnő ebben az asszonyhiányos helyzetben...bejöttünk, ja igen, esett az eső, tócsák, vízben tapicskolás, vissza még azzal a filmmel... igen, persze utcabál, eső, eső, eső, jó sok eső, igen, táncoltunk, úgy három lehetett, mikor abbahagytuk. Úgy öten-hatan lehettünk a végén, olyan nagyon elszánt félék, meg ugyanannyi aggódó feleség. A többiek, a fák alatt, meg az erkélyek alatt. Ja igen: az ingem most valahol a földszinten lehet, a farmer, meg a cipő társaságában, biztosan össze-vissza hajigálva. Megvan: a cipő. Az barna, hasított bőr cipő!, az a tettes. Átázott, de rendesen, attól ilyen barna a lábam.

Végül is szerencsék volt, ha úgy vesszük, mert csak olyan egy óra fele kezdett el esni. Előtte, úgy délután hattól-, héttől bírta, bár szemerkélt néha, legalább nem izzadunk úgy, mint máskor. A birkapörkölt jó volt, bár talán nem kellett volna neki az az utolsó félórás lefedés, de így, még a betegek is megehették, olyan puha lett. Ja igen, így vasárnap reggelre lehet, hogy a betegek száma vélhetően megnövekedett a környéken, de ebből a betegségből ki szoktak a férfiak gyógyulni...

A bált a Koleszár Judit szervezte megint, már negyedszer, itt a Hidegvölgy utcában. Nem itt lakik már, hanem az Ezredvég, vagy a Novák Sándor utcában, ott a város huzatosabbik végén, de a szülei miatt úgyis visszajár, hát mit neki még egy utcabál. Kettőt úgyis szervezett az idén a Toldi utcában, az egyik megvolt, a másik, mivel, hogy úgy döntöttek résztvevők, hogy nem várnak még egy évig a következőre, még valami szeptember közepi időpontig szervezés alatt áll. Mondtam neki az éjjel, hogy nagyon ügyes, mert én fejenként 600 Ft-ból nem tudtam volna kihozni ezt a bulit. Akkor még nem is gondoltam arra, ami most eszembe jutott: Nagyon oda vagyok néha a takarékos városüzemeltetéssel, meg a takarékos gazdálkodással (mondván, hogy forrást kell teremteni a beruházásoknak), de a Judit lehet, hogy valamit nálam is jobban tud... Na mindegy, ezen, még gondolkodnom kell...

Azt mondja nekem ennek a takarékos Juditnak a nagybátyja, még a zene előtt, hogy úgy nagyjából rendbe is lenne minden, itt a környéken, de az nem lehet igaz, hogy a hidegvölgyiek nem érdemelnek meg egy nagykukát, olyan 4 köbmétereset, mint amilyen a város több pontján ki van helyezve. (most ha átírom, akkor tovább tart, tehát maradjon így szenvedő szerkezetben ez a mondat...) Nehéz helyzetben van ilyenkor az ember, mert még azt sem lehet mondani, hogy nincs igaza. Ha másnak van, ha másnak lehet...De rendes volt, mert rögtön föl is mentett: azt mondta, hogy érti ő, hogy mivel én is itt lakom, biztosan megtámadnának engem, hogy magam miatt rakatom ide azt a kukát...

Ja igen, a kukák. Hát van velük baj bőven. Nem ismerek olyan települést (lehet, hogy van) Magyarországon, aki kb. 7 millió Ft-ot fizet a szolgáltatónak évente, annak a harminc körüli nagykukának az ürítéséért, amit az önkormányzat kihelyezett. De ez még rendben is volna. Így döntöttünk, hát legyen, hiszen többek szerint rossz célra is megy el pénz (gasztroblues fesztivál, foci, egyházak támogatása, stb., ezeket még meg kell egyszer beszélnünk), de az valahogy még sincs rendjén, hogy össze-vissza dobálják egyesek a kukák körül a szemetet. Így fordul visszájára a jó szándék: a környezetvédelmi bizottság ülésein örökzöld téma ez a nagykuka - kérdés. Legyen, vagy ne legyen (that is the question). Azt mondják egyesek, hogy nem érdemlik meg a népek, mert nem rakják bele a szemetet, hanem mellé szórják, szüntessük meg mind. Ráadásul igazságtalan, mert nem tudunk mindenhova ingyenkukát tenni, meg nem is használja mindenki, tehát mások pénzén adjuk a kedvezményt azoknak, akik igénybe veszik. Mások meg azt mondják, hogy jó ez így, de nézzük meg (filmezzük le a renitenskedőket, vagy válogassuk szét a szemetet, hátha találunk benne árulkodó címet, nevet), hogy kik dobálják a kuka mellé a hulladékot, aztán büntessük meg őket. Aztán persze a sok vita között...Nos, én is érzem, hogy valamit tenni kell, meg azt is tudom, hogy tőlem várják. (hát tudom én, hogy azért tartanak, többek között, hogy oldjam meg azt, amit más nem tud...) Azt gondolom, hogy ha meg tudunk egyezni, akkor ez is megoldható. Pakson 3000 Ft kommunális adót kell fizetni háztartásonként. Ez az országban szinte egyedülállóan alacsony. A törvény 12 000 Ft-ban szabja meg a felső határt, ezzel nagyon sok kistelepülés kénytelen élni, hiszen sok esetben ez az egyedüli adóbevételük, aztán kell az iskolára, meg az orvosi ügyeletre...Ha mondjuk három, vagy négyezer Ft-ra emelnénk ezt az adót (tudom, ez nem egy népszerű ötlet, különösen veszélyes így választások előtt), akkor ez olyan 6-7 (vagy 12-14) millió Ft plusz bevételt jelentene. Ebből lehetne még kukákat kihelyezni, illetve van még egy ötletem: a köztisztasági rendeletből vegyük ki azt a kötelezést, hogy mindenki köteles a háza előtt, a járda meg az úttest között gondozni a zöldfelületet, és nyírjuk közpénzen. Ez ugyanis igazságtalan. Igazságtalan azért, mert van, akire 5 m2 jut, és van, akire 100. Olyan is akad, akire semennyi sem jut, mert a járda az úttest mellé került (igaz ezekhez meg közel megy a forgalom), illetve a lakótelepen úgyis közpénzen nyírunk mindent (igaz, szóvá is teszik, hogy miért zörgünk már reggel hatkor, ezzel is kéne valamit kezdeni...) Tehát, mivel úgyis mindig vita van belőle, hogy hányszor kell nyírni, meg van, akinek nincs is mivel nyírni, meg kedve sincs hozzá, hagyjuk a fenébe az egészet. De, és ez itt a kérdés, meg tudunk-e egyezni a kissé megemelt adóban. Adóügyben ugyan nem lehet népszavazást tartani, de én mégis kíváncsi lennék arra, hogy mi az emberek véleménye erről a kérdésről, bár gyanítom, hogy megoszlanának a vélemények. Mindegy, majd felvetem egyszer.

Tehát: lezajlott az utcabál, a lábamról lejött a sárgafesték, de a Koleszár szomszéd nem kapott választ a kérdésére, mert csak annyit mondtam neki, nagykuka-kérdésben, hogy igaza van, de nincs erre az idei költségvetésben pénz, a jövő évi összeállításánál majd gondolunk rá. Vagy én, vagy más. Ja igen: az asszony meglett, a nappaliba aludt a heverőn, azt mondta, hogy nagyon horkoltam, amit én erősen kétlek, de ezen nem nyitottunk vitát.

2006. augusztus 10. Csütörtök
2006. augusztus 10.

Bevallom, én nem szeretem a fekvő rendőrt, mert zajos, rongálja az autót, azt is lassításra kényszeríti, aki amúgy lassan megy, meg télen elakad benne a hótoló, ráadásul mindenki azt szeretné, ha nem az ő, hanem valakinek másnak a háza elé tennék.

Felhívott a feleségem tegnapelőtt délután, hogy elütötte valaki a fekete kandúrt. A fekete kandúrról azt kell tudni, hogy bejáró macska nálunk, ami azt jelenti, hogy néha megjelenik enni, meg gyanítható, hogy néhány kisebb macskának talán az apja lehet. Tehát enni, meg kandúrozni jár hozzánk, semmi több. Estefele megyek haza, látom befordulva hozzánk, hogy a valóban ott fekszik az úttesten, viszont nem a fekete kandúr, hanem a Bambamacska. Nos ez a macska ugyanilyen státusban volt nálunk, a nevét onnan kapta, hogy olyan nagyon jámbor-bamba módon tudott nézni, amíg tehette szegény. Nem zavart senkit, tisztelettudóan nézegette a tavasszal, ősszel a darabszámban némileg mindig növekvő fiatalabb állományt. Meg mindig félreállt, ha mentem a járdán. Szóval a fekete kandúrhoz hasonlóan ezzel a jószággal sem volt semmi baj.

Persze lehetett erre az elütésre számítani, hiszen kint flangáltak az úttesten néha. Az meg aztán mégsem várható el néhány, magát kitüntetett jogosítványokkal felruházó embertársunktól, hogy az utcában, ahol 30 km/órás sebességkorlátozó tábla van kint, ott ne 80-al, meg 100-zal száguldozzanak. Egy macska nem a világ, mondhatják, és igazuk is lehet, de mi van, ha nem macska megy ki az útra, hanem egy gyerek? Tudom, erre lehet azt mondani, hogy se a gyerek, se a macska ne mászkáljon az úton. Igen, lehet mondani, de attól még mászkálni fognak...

Persze ez a macska-téma kiterjesztve óhatatlanul felveti azt, hogy mit lehet tenni a másokat veszélyeztető gyorshajtókkal szemben. Egyesek a fekvőrendőrre esküsznek. Bevallom, én nem szeretem a fekvő rendőrt, mert zajos, rongálja az autót, azt is lassításra kényszeríti, aki amúgy lassan megy, meg télen elakad benne a hótoló, ráadásul mindenki azt szeretné, ha nem az ő, hanem valakinek másnak a háza elé tennék. Ezek miatt nem szeretem. Mások azt mondják, hogy a rendőrök mérjenek gyakrabban, illetve mérjenek egyáltalán. Nem tudom, hogy jó volna-e, ha sietek haza, aztán 30 helyett mondjuk 40-el megyek, ami talán még elmegy, aztán kapom a 10-20 ezres bírságot. Tehát nehéz jó megoldást találni, olyat, amit mindenki elfogad. Lehet, hogy csak tudomásul kéne venni, hogy mások is vannak körülöttünk, másokra is tekintettel kéne lennünk?! Annyiból biztosan jó lenne ez, hogy sem az úttestet nem kéne szétfurkálni, hogy azt a dög vasat lerögzítsék jó sok pénzért, sem pedig a rendőröknek nem kéne lesekedniük a sebességmérővel, mert azért az, lássuk be, nekik sem lehet egy felemelő érzés...Tehát akkor holnaptól?....Tudom, hogy nem lesz úgy, de olyan szép lenne...

Ezzel egyébként nincs vége, a dolognak, mert másnap, alig hogy elástam a Bambamacskát, elütötte valaki a Hegyesfülű 2-őt. A Hegyesfülű az egy fekete kistestű keverékkutya volt. Kétnaponta berontott az udvarunkba, félretolta a macskákat, megette a kajájukat, tett néhány kört az udvarban, aztán ahogy jött, el is távozott. A harmadik szomszédé volt, aztán eltűnt valahogyan, de lett egy hónapja helyette egy másik, ugyancsak fekete, ugyancsak kistestű, olyan hathónapos-féle borzos jószág, akinek nem volt ugyan hegyes a füle, de nem volt még érkezésünk nevet adni neki, így átmenetileg Hegyesfülű 2-nek hívtuk. Ez a kutya majdnem azon a helyen feküdt az út szélén, mint egy napja a Bambamacska. Mondtam a feleségemnek, hogy ezt most nem ásom el a kertben, mert lassan állattemetővé alakul az amúgy sem nagy udvarunk, hanem elviszem a határba, aztán elásom ott. Betettem az ásót a kocsiba, meg egy fólia darabot, hogy majd reggel menet közben felveszem H 2-őt. Mivel az út szélén volt, nem kellett attól tartanom, hogy széttrancsírozzák a "vadak", ezért hagytam ott éjszakára, bár a kocsiban elfért volna. Reggel húzom el a függönyt, mert nem tudtam aludni, és előbb keltem, mint a feleségem, látom, hogy a Farkas szomszéd viszi a kutyát a hóna alatt haza-felé. Mondom magamban, nem nagyon rozsdásodnak be az ásók a környéken. De azt is gondoltam, hogy mégiscsak rendes ez a Farkas szomszéd, hogy nem hagyja rám a Hegyesfülű 2-őt, akár el is biciklizhetett volna mellette, munkába menet. Tehetett volna akár úgy is, mintha semmi köze sem lenne hozzá. Mondom a feleségemnek, aki éppen ébredezett, hogy a Farkas elvitte a kutyát. Milyen farkas?, milyen kutya? - nyitogatta a szemét, én meg mosolyogtam magamban, hogy milyen lett volna, ha kikiabálok az ablakon, hogy: farkas viszi akutyát, farkas viszi akutyát...

Tehát: a Hidegvölgyben a héten eddig egy kutyát, meg egy macskát megdöglesztettek. Mindkettő megkapta a végtisztességet. (Csak mondom, hogy a Bambamacskának - ami egyébként csak félig volt a miénk - behajlítottam a lábait a gödörben, hogy rendesen feküdjön, ne legyen olyan merev-döglött formája) A kutyát a Farkas szomszéd ásta el, mert az meg az övé volt. És ez így van rendjén.

2006. augusztus. 7. Hétfő
2006. augusztus 7.

Szombaton nyertünk. Pontosabban 0-0 lett az eredmény. De igaza volt azoknak, akik úgy jellemezték a meccset, hogy győzelemmel felérő döntetlent értünk el.

Különös jelentőséget ad a dolognak, hogy a fiúk egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, bár a Debrecen fáradt és indiszponált volt. Kb. 4000 néző lehetett kint. A szünetben megint felmerült beszélgetés közben, hogy vannak olyan hangok, hogy kell-e Paksnak, egy 21 ezres városnak NB-I-es focicsapat. Bevallottam nekik, hogy nekem is voltak komoly dilemmáim ezzel kapcsolatban. Igen, mert ha a csak a pozitív oldalát nézzük a dolognak, vagyis a focirajongó törzsközönség oldaláról nézzük, akkor OK, hiszen hírnevet, ismertséget hoz, példaképeket képez és állít a fiatalok elé, akik aztán nem tördelik majd diszkóból jövet a fákat, meg nem borogatják föl a kukákat. Na igen, ezen nincs mit vitatkozni. Ott van viszont egy másik, úgy gondolom nagyobb tábor, aki azt mondja, hogy miért költ a város annyit a focira, miért nem épít abból utat, az legalább nagyjából maradandó, miért nem újítja inkább föl a rendelőket, az óvodákat, az iskolákat, stb. Igen, erre sem lehet mit mondani. Tipikusan az az eset, amikor nem két rossz, hanem két jó között kell dönteni. Lehet, hogy most mi a kisebbik jó mellett döntöttünk? Lehet, de legalább nem döntöttünk rosszul.

Címkék: foci, Paks
2006. augusztus. 6.
2006. augusztus 6.

Aztán borozgatás közben azt mondja az egyik barátunk, hogy itt addig nem lesz új M6-os, amíg Tolna megye ilyen rebellis jobboldali.

Tegnap délelőtt felhívott a húgom Nagykanizsáról, és elpanaszolta, hogy az idén egyáltalán nem tudják eladni a csemegeszőlőt, mert a kereskedők az olcsóbb szlovén szőlőt veszik és hozzák be az országba. Mondtam neki, hogy jobban figyelje a miniszterelnök beszédeit, mert a múltkor egészen pontos útmutatást adott a magyar gazdáknak: jobban fel kell készülni, ennyi az egész. Természetesen a húgom elküldött a francba, de elgondolkodtam, azon, hogy akkor hogyan is leszünk azzal a felkészüléssel, vagyis hol fogják a jövőben megtanulni a gazdálkodást az arra vetemedők, hiszen a kormány tervei között szerepel, hogy 2007. augusztusától több mezőgazdasági szakképző intézményt bezárnak (Megyei Napló IX. évf. 14.szám, 2006. augusztus 5.) . Lehet, hogy úgy lesz, hogy a lengyeli szakmunkásképzőben szántanak, vetnek, aratnak, meg tehenet fejnek, aztán valaki majd egyszer szól nekik, hogy "figyeljetek már, ti nem is vagytok!".

Délután kimerészkedtem a szőlőbe. Nem nagyon kívánkoztam oda, mert egy hete kapott egy rendes jégverést, így aztán nem valami lelkesítő látvány az a szőlő, de aztán úgy voltam vele, hogy hát a betegeket is meg szoktuk látogatni...

Egy rendes adag rézzel megpermeteztem megint, aztán gyorsan elhúztam, talán nem is akarja, hogy ebben a gyalázatos állapotában lássam...

Este egy, még nyolc napon belüli Márta napra voltunk hivatalosak, feleségem szedett a kertben egy csokorra való rózsát, meg fölkapott egy nemrégen általa főzött baracklekvárt, aztán rohanás, mert mikor nem rohanunk?...Aztán borozgatás közben azt mondja az egyik barátunk, hogy itt addig nem lesz új M6-os, amíg Tolna megye ilyen rebellis jobboldali. Mondtam neki, hogy nem lehet ennyire hülye, de csak hajtogatta, hogy ő csak hallotta ezt, nem ő találta ki, de talán lehet is benne valami. Aztán arra gondoltam, hogy tényleg, hát itt helyben is mondták már egyesek, hogy most baloldali polgármester kéne, hiszen a kormány is baloldali, és akkor majd a rettenetes sok kedvezményt majd be lehet Paksra lapátolni... Hát ezen viszont el kell gondolkodnunk így közösen. Hogyan is van ez?! Akkor most itt demokrácia van, vagy nem az van? Akkor most itt esélyegyenlőség van, vagy nem az van? Most akik ilyeneket mondanak, azok egyébként hogyan számolnak el magukkal? Akkor azok most mire készülnek? Nem vagyok egy ideges alkat, de ezzel az eggyel ki tudnak billenteni az egyensúlyomból. Demokráciáról, hazáról, haladásról papolni, aztán arra készülni, hogy majd lenyúljuk a lóvét mások elöl...hát, ez valami egészen elképesztő. Nekik mondom, hatszázmillió Ft körüli összeget pályáztunk le az elmúlt négy évben, az előkészületben lévő pályázataink közelítik a másfélmilliárdot, és kb. 10 milliárdnyit szeretnék még előkészíttetni. Akkor talán az ilyen pénzek mind Pécsre, Pestre, meg Dombóvárra, netán Miskolcra mennek? Na nem! Ha valaki azt gondolja, hogy ez megtörténhet, (feltéve, de meg nem engedve, hogy ez tényleg megtörténik), akkor meg remélem, nem feltételezik, hogy ezt némán és tétlenül hagyni fogjuk? Hát kérem, most akkor ássuk, vagy temetjük azokat az árkokat?

Most, mikor írom ezeket, már gyülekeznek a nézők a Fehérvári úti pályán a PSE - Debrecen focimeccsre. A rendelkezésünkre álló igen rövid idő alatt megépítettük az előírt kerítést, a lelátókat, az eredménykijelzőt, stb. Sokan meg fognak lepődni a pálya láttán. Remélem állni fogjuk a sarat a debreceniek ellen. Közben kisütött a nap. Jó előjel. Megyek, mert lekésem a kezdőrúgást.

Tisztelt Olvasó!
2006. augusztus 5.

Azt gondolom, hogy aki vezető, vagy az akar lenni, nem titkolózhat. Aki mások bizalmát kéri, meg kell mutatnia magát, még akkor is, ha amúgy nem kimondottan beszédes típus.

Akinek a szavazatát kéri, annak tudnia kell, hogy ki van az arc mögött, ki az, akinek a neve mellé húzza, vagy éppen nem húzza az X-et.

Barátaim azt mondták, hogy naplót kell írnom. Többek között a fentiek miatt is, meg a miatt is, hogy elmondhassam a véleményem olyan dolgokról is, ami feltehetően sokakat foglalkoztat, de nem szoktak egy interjúban rákérdezni.

Legyen, mondtam. És leültem a gép mellé.

Nem titkolom, az is motivált, hogy ez által talán kissé személyesebbé tehetem kapcsolatomat a Paksiakkal, hiszen sajnos nem tudok mindenkihez eljutni. Azt is szeretném, ha az ide eljuttatott üzeneteik révén megerősítenének döntéseinkben, vagy vitatkoznának azokkal.

Címkék: Paks, szavazat