2006. október. 27.
2006. október 27.

Azon lepődtem volna meg inkább, ha csendesen, békésen, méltóságteljesen zajlik az ünnep. Lássuk be, az a képmutatás netovábbja lett volna. Annak, hogy együtt ünnepeljen Pesten a két oldal, még nagyon, nagyon sok előfeltétele van.

Túl vagyunk rajta. Mármint az 50-dik évfordulón.

Sokan azt mondják, hogy a pesti események nem illettek 56 emlékéhez. Akár igazuk is lehet, de mit vártak? Talán azt, hogy vasárnapról hétfőre virradóra a szeretet hirtelen elönti a szíveket? Aztán hogyan és miért is történt volna ez?! Hiszen a szemben állás minden eddiginél erősebb. (ráadásul még a Kuncze humora is elromlott).

Méltatlan volt, mondják. Olyan megjegyzés ez, mintha valaki azon háborogna, hogy vonat jár a vasúti síneken (bár talán ma ez nem a legszerencsésebb hasonlat...).

Azon lepődtem volna meg inkább, ha csendesen, békésen, méltóságteljesen zajlik az ünnep. Lássuk be, az a képmutatás netovábbja lett volna. Annak, hogy együtt ünnepeljen Pesten a két oldal, még nagyon, nagyon sok előfeltétele van.

2006. április 28-án a George Herbert Walker, az USA nagykövete Pakson járt. Ez egy pénteki nap volt. Még egy hét sem telt el az országgyűlési választások második fordulója óta. Még egy kicsit puskaporszagú volt a levegő, a választási kampányban szerzett sebek nem gyógyultak be. Persze, azóta sem...

Itt volt tehát a nagykövet. Fogadtuk illően. A kollégáim a protokoll könyveket bújták már hetek óta. Fogadás, ülésrend, program, menü, ajándék, minden precízen megtervezve. A látogatás végig nagyon jó hangulatú volt. A nagykövet úr, mint a nap során végig, ebédkor is nagy aktivitást mutatott. Feltett vagy tíz-tizenöt kérdést nekem. Leginkább a magyar belpolitika érdekelte. Gondoltam, a munkatársai (vannak vagy háromszázan) biztosan nem tájékoztatják, hogy mi a helyzet Magyarországon. A szembenállás akkor is hasonló hőfokú volt Pesten a két oldal között. Leginkább az MDF érdekelte. Úgy voltam vele, ha a kíváncsiság kifúrja az oldalát, akkor sem mondok neki se jót, se rosszat arról az MDF-ről, amiből pont 10 napja léptem ki 18 évi tagság után. Majd jobban felkészül legközelebb...Inkább elmondtam neki, hogy mit gondolok az iraki szerepvállalásukról. Megértően fogadta, úgy láttam nem okozott neki sem meglepetést, sem örömet. Aztán a magyarországi helyzetről érdeklődött megint. Látván, hogy nem tölt el határtalan boldogsággal a várható kormányalakítási megbízás, meg aztán nem mutattam különösen nagy lelkesedést a gazdasági kilátásokat illetően, egyszerre csak megkérdezte, hogy mit tennék én Gyurcsány Ferenc helyében? Még le sem fordították a kérdést, amikor válaszoltam: befejezném a hazudozást. A nagykövet arca meg sem rezzent. Tudtam, hogy az önmérséklet a szakmájához tartozik. Annyit azért sejtetni engedett, hogy semmi újat nem mondtam neki.
Sem elégedett nem voltam magammal, sem büszke nem voltam magamra emiatt. Azóta sem vagyok. Jó lett volna akkor és ott egy büszke nemzet büszke polgárának lenni. De nem lehetett. Aztán mikor az öszödi beszéd a nyilvánosságra került, még nem is háborodhattam fel, hiszen én nemhogy tudtam, de mondtam is előre...

Most sem ért váratlanul sem a külön "ünneplés", sem a későbbi "sajnálatos eseménysorozat". Hát, igaz, ami igaz, nem bánnám, ha néha érne egy kis meglepetés, de mivel véletlenek nincsenek, félek, erre még várnom kell egy kicsit.

2006. október 13.
2006. október 13.

"A csőcselék nyert október 1-jén" mondta Pakson egy közismert személy egy nagyon fontos állami hivatalban.

 

Azért hagytam ki pár sort, hogy megnyugodjak.

Nem először történik, hogy a baloldal megsértődik a népre. Voltak olyan időszakok is ennek a "kurva országnak" (szövegkörnyezetéből önkényesen kiragadott idézet a miniszterelnök balatonöszödi beszédéből) a történelmében, amikor a kommunisták hadat üzentek saját országuknak, saját népüknek, de azt hittem, ezt már magunk mögött hagytuk. De lehet, hogy nem.

Na de haladjunk sorjában! A fenti, emelkedett eszmefuttatásból következően Pakson is a "csőcselék nyert". A paksiak a "csőcseléknek" adtak bizalmat. Vagy megtévesztették őket, vagy maguktól gondolták úgy, hogy jó lesz nekik a "csőcselék" is.

Nem tudom melyik a jobb verzió. A választókat jobban menti, ha tévedésben tartották őket, ezért szavaztak többségükben Pakson is a jobboldal jelöltjeire. Válaszuk tehát ezt. Erre viszont nyugodtan mondhatom azt, hogy nem igaz, hiszen alaposan átgondoltuk a terveket, az "ígéreteket". A választás előtti Tv-vitában azt is elmondtam - a többiek helyett is -, hogy természetesen terveink a jelenlegi peremfeltételek mellett tarthatók, tehát, ha alapvetően megváltoznak az önkormányzat pénzügyi, gazdasági körülményei, akkor újra kell gondolnunk mindnyájunk programját. Vitapartnereim nem mondtak ellent ennek, tehát, vélhetően ők is így gondolták. Ennyit a megtévesztésről.

A másik változatot végig sem gondolom, hiszen a paksiak vélhetően nem választottak tudatosan alantas embereket képviselőnek, mert az nem tűnik logikusnak.

Nem okos dolog a választókat összeboronálni a "csőcselékkel", nem okos dolog így beszélni. De eltűrni sem okos dolog az ilyen beszédet, hiszen mindnyájunkat megbánt, megaláz az ilyen oktalan beszéd.

De azért javaslom, nézzük meg, hogy ki is a "csőcselék" Pakson!?

Az 1.számú választókerület képviselője:
Kern József gépészmérnök, nyugdíjas cégvezető

A 2. számú választókerület képviselője:
Ulbert Sándor szobafestő- mázoló szakmunkás, cégvezető

A 3. számú választókerület képviselője:
Féhr György gépjármű technikus (berendezés technikusként dolgozik)

A 4. számú választókerület képviselője:
Kern józsef építőipari szakmunkás, karbantartó csoportvezető

Az 5. számú választókerület képviselője:
Bagdy László villamos üzemmérnök, egyéni vállalkozó

A 6. számú választókerület képviselője:
Szabó Sándor a Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesülete Paks és Környéke Csoportjának vezetője (érettségi vizsgával rendelkezik)

A 7. számú választókerület képviselője:
Barnabás István vegyészmérnök, az RHK Kht. Igazgatója

A 8. számú választókerület képviselője:
Bana János hivatásos katona, környezetvédelmi szakmérnök, doktorandusz hallgató

A 9. számú választókerület képviselője:
Dr. Potocky Iván jogász, ügyvéd

A polgármester:
Hajdú János gépészmérnök, szakmérnök

Nem törekedtünk arra, hogy amolyan népfrontos alapon legyünk a helyi társadalom reprezentánsai, de talán képviselünk egy jó átlagot...

Valószínű, hogy az illető, aki a bevezető mondatban jelzett kijelentésre ragadtatta magát, más választási eredményekre számított. De akkor sem tette jól, hogy így nyilatkozott, ha másért nem, a hallgatásról, meg a bölcs emberről szóló mondás miatt...

Nem okos dolog így beszélni, hiszen az ember elvesztheti a hitelét, vagy nevetségessé válhat. És egy közismert személynél, aki a kenyerét a "hitelességével" keresi, ez nem előny.

Hát úgy látszik, mindig mi magyarázkodunk. Akkor is ha vesztünk és akkor is, ha nyerünk. Csendben mondom: tapasztalataim szerint a nép nem az életszínvonal, meg a megszorítások, hanem a megaláztatás, meg a pökhendiség miatt szokott lázadni...

 

Címkék: Paks, csőcselék
2006. október 3.
2006. október 3.

Győztünk. Nagyon győztünk.

Reméltük, hogy összejön egy szerény többség, de erre nem számítottunk.

A választás előtt beszámoltunk arról, hogy mi történt a városban az elmúlt négy évben, leírtuk a következő évekre szóló elképzeléseinket, és bemutattuk a Polgári Összefogás csapatát. Aztán mindezt igyekeztünk eljuttatni a választókhoz, hiszen a dolog értük történik.

Arra számítottunk, hogy öt választókerületben nyerünk, jobb esetben hatban. Hétről csak álmodtunk. Aztán nyertünk kilenc körzetben, a tizedikben meg éppen tíz szavazattal maradtunk el a nyertestől.

Először is meg kell ezt köszönnünk a választóknak. Meg másodszor is. Aztán végig kell gondolnunk, hogy hogyan szolgáljuk meg ezt a nagy bizalmat. De mindenek előtt el kell azon gondolkodnunk, hogy semmivel sem lettünk jobbak, különbek október 1-jén, mint előtte voltunk! Nem lettünk se okosabbak, se szebbek. Megmaradtak az erényeink és a gyarlóságaink. Egy dolog változott: megnőtt a felelősségünk és sokkal több lett a feladatunk.

Most pedig megkérek mindenkit arra, hogy minderre emlékeztessen bennünket, ha nagyobb lenne az arcunk a kelleténél.

2006. szeptember 20.
2006. szeptember 20.

Nekünk paksiaknak a magunk útját kell járnunk. A hazugságot európai módon hazugságnak kell neveznünk, függetlenül attól, hogy ki mondja. A törvényt pedig tisztelnünk kell, kedvezzen az adott pillanatban az nekünk, vagy éppen másoknak.

Azt kérdezte tőlem egy barátom, hétfőn, hogy lesz- e Pakson tüntetés. Mondtam neki, hogy én nem tudok róla, de remélem, hogy nem lesz. Erre visszakérdezett, hogy miért remélem én ezt, amikor "azok ott" össze-vissza hazudoznak.

Hát erre nem volt igazán mit mondanom röviden, legföljebb annyit, hogy majd meglátjuk. Igen nehéz ilyen kérdésekben azonnal állást foglalni annak, aki először gondolkodni szokott, és csak utána cselekedni

Miről is van szó? Vasárnap délután, vasárnap este országnak, világnak tudomására jutott, hogy a jelenlegi uralkodó elit másfél, két éve folyamatosan hazudik Magyarországnak, a lakosságnak, a választóknak, köztük azoknak is, akik rájuk szavaztak. A Fidesz bölcsen hallgatott, (ebből gondoltam, hogy biztosan nincs itthon Orbán elnök úr...), az MSZP-SZDSZ páros meg reflexszerűen megkezdte korábbi megmentőjük mosdatását.

Aztán hétfőről keddre virradó éjjel Budapesten, a Szabadság téren ezt, mármint a hazudozást, többen zokon vették. A másnapi sajtó szerint kórházba irányítottak körülbelül száz rendőrt, felgyújtottak kilenc személyautót, közöttük a televízió és a rendőrség gépkocsijait is, felgyújtották a televízió székházát is, beverték az ablakokat, a bejárati ajtót tűzre vetették (volt ott elég égő kocsi), bementek, és egy kicsit uraskodtak ott. A rendőrök meg, akikről messziről látszott, hogy kiképzetlenek, gyakorlatlanok, meg nagyon-nagyon kevesen is vannak, pro forma egy kicsit kakaskodtak, aztán szégyen a futás, de hasznos alapon felszívódtak a szeptemberi ködben, akarom mondani füstben.

Nekem már előtte rossz érzéseim voltak, amikor is a rendőrség világ csúfjára, folytatva a nemes hagyományt (ha egy üzlet beindul...) kínjában hazudozni kezdett. Azt hazudta, hogy most kampányidőszak van és ilyenkor a választási gyűléseket nem kell bejelenteni, emiatt a Kossuth - tériek szabadon fejthetik ki a kormány és a kormányfő galádságairól szóló veretes véleményüket. Persze aki nem aznap mászott le a falvédőről, az tudta, hogy ez olyan nagyon-nagyon átlátszó duma, amit azért kínlódtak ki magukból, hogy igazolják a várható bizonytalankodásukat.

Aztán váratlan fordulatot vettek az események, beindult egy másik üzlet, aminek még nagyobb törvénytelenség lett a vége, amit mindnyájan ismerünk.

Tehát: hazudott a kormányfő és lebukott. Ezt követően tudatosan hazudott (kínjában) a rendőrség felső vezetése, és véleményem szerint nem jelentősen ugyan, de engedékeny magatartásával hozzájárult a későbbi ("sajnálatos") eseményekhez. Aztán jöttek azok, akiknek semmi sem drága, és cselekedtek.

Egy napra rá, kényelmes bőrfotelekből ömlött az ige, jöttek a "sztárok", élükön Friderikusz Sándorral, és magyarázták, sugallták, meg alákérdezéssel megerősítették, hogy most aztán más világ lesz, mert a miniszterelnök úr tényleg reformot akar, és ezért mindent megtesz, bezzeg a véleménynyilvánítók...

Hát a k.....életbe! (gyorsan tanulok) Jó lenne végre magyarul beszélni! A miniszterelnök úr május 26-i beszédét nem ő hozta nyilvánosságra, azt jelezvén, hogy tényleg tájékoztatni óhajt néhányunkat - akik még rajta kívül itt élünk ebben a néha huzatos medencében -, az ország helyzetéről, meg arról, hogy most aztán a jámborság útjára lép, és ettől kezdve Isten bizony nem hazudik. Nem, hanem valami csatornamunkás hozta felszínre (az utólag "nem is bánjuk, így talán még jobb is" szövegkoszorúval ékesített) hangdokumentumot.

Kedden este Pakson is tüntetés volt. Néma, emelkedett, békés, olyan gyertyajújtós, kissé mélázó, kissé jókedvű (bármilyen nehéz elképzelni ebben a helyzetben) állásfoglalás, véleménynyilvánítás.

Megértem azokat, akik szervezték. Azért, mert a hazugságot hazugságnak nevezik, és nem hablatyolnak, mint ma az értelmiség egy része. Azért meg tisztelem őket, mert tudják, hogy mi a jog, és mi a jó ízlés. Énekeltek, elmondták egymásnak, és akit még érdekelt a véleményüket, álláspontjukat, de amikor a járdán vonultak, elengedték a szembe jövőket, és nem kezdték őket arról faggatni, hogy szeretik-e Gyurcsány Ferencet.

Nekünk paksiaknak a magunk útját kell járnunk. A hazugságot európai módon hazugságnak kell neveznünk, függetlenül attól, hogy ki mondja. A törvényt pedig tisztelnünk kell, kedvezzen az adott pillanatban az nekünk, vagy éppen másoknak.

Miközben ezt írom (szerdán este, háromnegyed nyolckor), felhívott egy másik barátom, hogy tudom-e, hogy a Hír-Tv-t a rendőrség bombariadó közben kiürítette. Éppen akkor, amikor a délután felvett Orbán interjút közvetíteni kezdték. Azt válaszoltam, hogy a rendőrség megint rosszul döntött. Ez olaj lehet a tűzre Pesten. A délutáni hírek szerint a fővárosban felvásárolták a fegyverboltok engedélyhez nem kötött készleteit.

Remélem, hogy ma éjjel lesz elég rendőr, és a törvény keretein belül határozottak is lesznek a vandálokkal szemben.

A Kossuth-tériek meg jelentsék be hivatalosan a tüntetést, a rendőrök meg biztosítsák védelmükről a békés tüntetőket.

2006. szeptember 15.
2006. szeptember 15.

Érdekes, mennyit tanul az ember négy év alatt! Jót is, rosszat is. Jót, hogy szinte semmitől sem jön izgalomba, semmitől sem lesz ideges, hogy nem könnyű kihozni a sodrából, hogy kiegyensúlyozottabb lesz talán az átlagnál. És rosszat, hogy nem mutat, illetve egy idő múlva nehezen, vagy egyáltalán nem mutat érzelmeket.

Kistérségi ülés volt tegnap, többek között. 12 polgármester ülte körül az asztalt. Természetesen sok minden felvetődött. Az első félévi költségvetés módosítás is, meg az is, hogy állítólag Cecén nincs polgármester-jelölt. A hír hallatán néhányan elsápadtunk az irigységtől, de aztán kapcsoltunk: nincs is kit irigyelni. Mások, akik gyorsabban kapcsoltak, azt latolgatták, hogy mi lett volna, ha ott indulnak...A többiek, akik biztos befutónak számítanak, hallgattak, vagy mosolyogtak a poénnak szánt beszólásokon.

A nagy "Öregek", akik már tanácselnökök is voltak, rezignáltan hallgatták a „titeket, már megszokásból is megszavaznak" típusú jóslásokat. De egyébként azok sem látszottak idegesnek, akik még csak egy ciklust tapostak le.

Érdekes, mennyit tanul az ember négy év alatt! Jót is, rosszat is. Jót, hogy szinte semmitől sem jön izgalomba, semmitől sem lesz ideges, hogy nem könnyű kihozni a sodrából, hogy kiegyensúlyozottabb lesz talán az átlagnál. És rosszat, hogy nem mutat, illetve egy idő múlva nehezen, vagy egyáltalán nem mutat érzelmeket. Ez ugyan humorosnak, komikusnak, néha szándékosnak tűnik, pedig nem az. Nem, hanem rossz beidegződés, megszokás, rutin.
Az ember megtanul uralkodni magán, rosszabb esetben, hála Istennek ezt ritkán látom: szerepet játszani.

Jó és rossz. Néha milyen kicsi a különbség...

Címkék: kistérség