Napló 35.
2007. március 3.

A Real Madrid Futball Klub éves költségvetése 87,45 milliárd Ft. Hát igaz lehet, hogy a magyar vállalkozások csak 16.6%-al számíthatnak több pénzre, mint amibe a Real évente kerül? Sajnos igaz.

Azt írja dr. Vereczkey Zoltán a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elektronikus újságjának, a Gazdasági Hírtükörnek (www.pmkik.hu) a 2007. február 20-i számában (Valójában mennyi az annyi?), hogy a hazai vállalkozások fejlesztésére 131,1 milliárd Ft pályázható uniós keret áll évente rendelkezésre a 2007-2013-as költségvetési ciklusban.

Nem szoktunk az ilyen magas számokhoz, első ránézésre nem is tudjuk értelmezni, de Vereczkey segít ebben.

Említi az íreket, akikről tudjuk, hogy 80%-ban sikerült lehívniuk annak idején az uniós forrásokat. Nos legyünk optimisták, célozzuk meg mi is ezt a pályázati eredményt! Ez esetben a magyar vállalkozások 104,9 milliárd Ft fejlesztési forráshoz juthatnak évente. Persze, majd akkor, ha a kis és közepes vállalkozások a nyert pénz mellé odateszik a 60-70%-os önrészt! És persze, ha megfelelnek az amúgy egészen vad egyéb elvárásoknak!

Na de - Vereczkey után szabadon -, nézzük meg valójában, hogy mennyi is az a bizonyos annyi?

A Real Madrid Futball Klub éves költségvetése 87,45 milliárd Ft. Hát igaz lehet, hogy a magyar vállalkozások csak 16,6%-al számíthatnak több pénzre, mint amibe a Real évente kerül? Sajnos igaz.

Jó, mondhatja bárki, ne a 105 éves spanyol legendával példálózzunk. OK, nézzünk mást!

A kormány 2006. június 10-én bejelentett "Új egyensúly" programja a lakosság jövedelemszintjét 2007-ben és 2008-ban mintegy 610 milliárd Ft-al, a vállalkozásokét pedig 650 milliárd Ft-al csökkenti. Ez utóbbi "javításáról", mármint a csökkentés mérsékléséről az Alkotmánybíróság a közelmúltban néhány adó eltörlésével (regisztrációs adó, elvárt adó) gondoskodott ugyan, de a kormány ellenlépéseinek eljövetelét már többen várjuk...Tehát ne nagyon reménykedjenek...

Tehát: A vállalkozások jövedelme 650 milliárddal csökken évente. Ezzel szemben, ha szerencséjük van, és megértik a pályázati kiírások "óhéber" szövegét, aztán pályázatot iratnak (2-5%-os sikerdíjért), netán nyernek, akkor a 650 milliárd mínusszal szemben kapnak 105 milliárd Ft-ot fejlesztésre.

Erre mondják, hogy "akkor most miről beszélünk?"

Nézzük inkább a saját helyzetünket, az önkormányzatok helyzetét!

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv - amitől többek között azt a borzalom sok uniós pénzt várjuk -, "Az operatív programok indikatív pénzügyi felosztása" táblázatának a Dél - dunántúli Operatív Program sora 705,14 millió eurót szán a mi régiónk, vagyis Baranya, Somogy és Tolna megye fejlesztésére az elkövetkező 7 évben.

Ez a 705,14 millió euró, 265 Ft/euró árfolyamon számolva, 186,86 milliárd Ft-ot jelent. Amint mondtam, három megyére és hét évre. Számoljunk nagyon leegyszerűsítve!

Ez a förtelmesnek látszó pénz, megyénként 62,29 milliárd Ft-ot jelent 7 év alatt, vagyis 8,9 milliárd Ft-ot évente.

Lassan haladok, hogy "értve legyek".

Tolna megyében öt kistérség van. A szekszárdi, a paksi, a bonyhádi, a dombóvári és a tamási.

A Paksi Kistérségben a megye lakosságának kb. a 20,4%-a él, tehát statisztikai értelemben számíthat a "megyei" pénzek 1/5-ére. Ez pedig 1.78 milliárd Ft. Évente.

A Paksi Kistérségben 14 település van. (Paks, Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Pálfa, Németkér, Sárszentlőrinc, Nagydorog, Kajdacs, Bikács, Pusztahencse, Györkögy, Dunaszentgyörgy és Gerjen)

Ha Paks annyit "kap", mint a többi 13 település együtt (mert lássuk be a várható régiós pályázatot nem igazán a kistelepüléseknek találták ki), akkor nekünk, mármint Paks Városának 890 millió jut évente.

De ébredjünk fel, ekkor már "lehívtuk" 100%-osan a forrásokat, ami még senkinek sem sikerült. Akkor "arányos" "lett" az elosztás. Akkor biztosítottuk az önrészt, akkor jobbak voltunk, mint valaha, akkor átléptük a saját árnyékunkat...

Na, olyan 500 millió a reális szám.

Paks 2007. évi költségvetése az előző évihez képest több mint 400 millió Ft-al rosszabb induló helyzetben van az állami támogatások csökkenése és az önkormányzatokat a lakossághoz hasonlóan sújtó áremelkedések miatt.

Tehát: ha nagyon jól dolgozunk és még szerencsénk is lesz, akkor ugyanott leszünk, mint ahol eddig voltunk.

Még az a szerencse, hogy eddig elvoltunk valahogy... Mi, a sokak által irigyelt város.

Hogyan is mondják? (..anyám én nem ilyen lovat akartam! / .. innen szép nyerni / ..hát ez nem semmi / ..a k..va életbe / ..ügyeeees...)

Lehet választani.

Napló 34.
2007. február 16.

A polgármesteri hivatal első emeleti tárgyalójában ültünk. A jövőt latolgattuk. Azt már többen látták, hogy az nem lesz túl fényes. Mondta is valamelyik polgármester, hogy "...gyerekek, nekünk itt nem sok fű nő, örüljünk, ha a hét év alatt egy pályázatot nyerünk." Mondta ezt azért, mert a tízezer fő alatti kistérségi települések számára a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács várhatóan nem sok pályázatot ír ki abból a nagyon sokat emlegetett nyolcezer milliárdból...

A polgármesteri hivatal első emeleti tárgyalójában ültünk. A jövőt latolgattuk. Azt már többen látták, hogy az nem lesz túl fényes. Mondta is valamelyik polgármester, hogy "...gyerekek, nekünk itt nem sok fű nő, örüljünk, ha a hét év alatt egy pályázatot nyerünk." Mondta ezt azért, mert a tízezer fő alatti kistérségi települések számára a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács várhatóan nem sok pályázatot ír ki abból a nagyon sokat emlegetett nyolcezer milliárdból...

Szóval nem volt valami emelkedett a hangulat, de sikerült még fokoznom is melankóliát.

Felolvastam, hogy a Turisztikai potenciál erősítése a régióban prioritás konstrukció rovatában (eddig világos remélem) ez áll: "2. 4. Hatékony marketing stratégiát megvalósító helyi desztináció menezsment szervezetek kialakítása." Isten bizony! Ez állt benne. Mikor magukhoz tértek a kollégák, akkor spontán módon mindenféle nemi szerveket kezdtek emlegetni. A legfinomabb reagálás az egyik hölgykollégától érkezett: Mi a "lóf.sz az a helyi desztináció menezsment.? Mondtam neki, hogy mostanában így kell beszélni, és aki ezt nem veszi tudomásul az nem képviseli igazán hatékonyan a települését, és megérdemli, hogy a poklok kénköves fenekére jusson.

Némelyek még mindig levegő után kapkodtak, de az átmeneti elfehéredés után egyesek már vörösödni kezdtek. Ez a közbevetés a kénköves pokolról némi helyzeti előnyhöz juttatott. Mondtam nekik, hogy "ez a desztináció... ez valószínű, hogy a desztilláció (lepárlás), meg a destruktivitás (bomlasztás), meg talán a desszikáció (szárítás) egy sajátos keveréke", de az előnyöm másodpercről másodpercre fogyott velük szemben. Egyre egzotikusabb kifejezésekkel hozták a tudomásomra, hogy mi a véleményük az anyagról, amely a Dél-dunántúli Akcióterv 2007-2008. évben indítandó konstrukciói címet viselte.

Előkaptam egy másik anyagot, csak úgy találomra felcsaptam és megkérdeztem tőlük, hogy vajon azt tudják-e, hogy "a humán közszolgáltatások fejlesztése területén a célok elérése érdekében képzett indikátorok gyűjtése során egyedi utólagos adatbeviteli módszer javasolt, amit KSZ gyűjt és összesít"? Meg tisztába vannak- e azzal, hogy "Az indikátor számításának módja: A régióban működő oktatási, szociális, egészségügyi, a DD OP kompetencia körébe tartozó humán közszolgáltatásokat - beleértve az alternatív szolgáltatások körét is - nyújtó intézmények százalékos megoszlása." Továbbá, hogy " A bázis és célérték alapjául a jelenleg rendelkezésre álló adatok arányosítása és az indikatív források szolgáltak." Fogadok, hogy ezt sem tudtátok, mondtam még lazán... Jobb lesz, ha most mindenki hazamegy és tanul, mint a kisangyal, és nem lesz itt semmi "lóf.sz, meg "pi...a" mert kultúremberek vagyunk, vagy mi!?

Mindenesetre kaptak egy leckét az akcióterv Prioritás 4. Az elérhetőség javítása és a környezetfejlesztés fejezet általános részéből. Meg kell nekik fejteni, hogy mit jelent a következő mondat: "A prioritás - az intermodalitás jegyében - integrálja az egyes közlekedési hálózatok fejlesztési igényeit." Morogtak egy kicsit, aztán elkullogtak. Valamelyik azt mondta menet közben, hogy legközelebb beszéljünk inkább szuahéli nyelven, mert teljesen mindegy, hogy melyiket nem értjük...

Napló 33.
2007. február 8.

Nesze neked esélyegyenlőség, nesze nektek szépen előadott, kidolgozott, sokat hangoztatott gyermeki jogok. Nesze neked Micimackó, meg Kis Herceg, nesze neked Bornemissza Gergő, meg Cecey Vica...

Közvetlenül kanyar után lakott területen 30-40-nel mehettem. Este volt, alig múlt kilenc. Az út gyengén volt megvilágítva.

A kocsi elejétől úgy 60-80 méterre az út közepén valami fehéres tömeg tűnt fel. Gyerek!, ismertem fel a körvonalakat, s ahogy gurultam felé, láttam, 10-11 éves lehet. Megállt, jobb kezével féloldalt felnyúlt. Egy sötétebb safari mintázatú kezeslábasba bújt felnőtt férfi ruháját ragadta meg, húzta volna le a benne lévő alakot az útról, de az makacsul ellenállt. Billegve, de ellenállt. A gyerek az út szélére húzódott, féltőn integetett a felnőtt felé.

Balra húztam a kormányt, lépésben haladtam el mellettük. A felnőtt, - talán a gyerek apja lehetett -, dacosan, bizonytalanul állt, ellenségesen nézett rám az üvegen keresztül. Mikor elhaladtam, a gyerek a nagy mellé ugrott, aztán továbbindultak. A kicsi szorosan a felnőtt mellett haladt, próbálta kilengéseit csillapítani.

Mögöttük, körülbelül 50 méterre egy másik "felnőtt" birkózott egy biciklivel. Lehet, hogy egyszerre indultak haza valahonnan, de ilyenkor a bicikli nem előny, csak nyűg, mert ha egyenesbe állítják, hát képes előre gurulni...

Még 50-60 méter, és kiérnek a jobban megvilágított útra, mondtam magamban, aztán azon tűnődtem, hogy ha megfordulnék és... igen, akkor mi lenne? Hogyan is kéne kezdenem? Mi lenne a nyerő stratégia? Kérés? Figyelmeztetés? Fenyegetés? Ráadásul ott a gyerek... Ha megdicsérem, az apja megharagszik rá, hiszen szerepet cseréltek, ő vigyáz most rá...Ilyenkor érzékenyek az "apák", hiszen mégiscsak ők a felnőttek, a gyerek meg csak gyerek...

Addig nézegettem hátra, lehúzódva a padkára, amíg kiértek a szélesebb útra.

Nem írtak az újságok gázolásról ma reggel. Megúsztuk.

Azóta többször bevillant a tegnap esti kép, - nemigen hagy nyugodni. Nem tudom, hogyan kezdjem, nem tudom, mit mondjak...

Vannak, akik azzal nyugtatják a lelküket, hogy jogszabályt gyártanak, meg a gyermekjogokról szónokolnak. Célt értünk, gondolják, mert már ott tartunk, hogy az iskolában a gyerekek minősíthetik, pontozhatják a tanárt. Nem tartom őket sokkal többre, mint a tegnap esti "szülőt". Az egyik így árt, a másik meg úgy...

Nem hagy nyugton az esti kép...

A gyerekek jó részét nap, mint nap a TV, vagy a számítógép mellől kell az ágyba verni. Reggel félóra cirkusz, hogy mit vegyen fel a drága, újabb tízperc ráadás, hogy ciki vagy nem ciki kenyeres szendvicset vinni tízóraira...Ez a szerencsétlen negyedikes, ötödikes gyerek meg ott húzkodja a részeg apját Nagydorogon, a Damjanich utca elején a félhomályban este kilenc után...Magyarország, Tolna megye, 2007. 02. 07.

Nesze neked esélyegyenlőség, nesze nektek szépen előadott, kidolgozott, sokat hangoztatott gyermeki jogok. Nesze neked Micimackó, meg Kis Herceg, nesze neked Bornemissza Gergő, meg Cecey Vica...

Magyarország 2004. május elseje óta az Unio tagja. Megszavaztuk. A gyerek, aki fehéres, csuklyás öltözékben az apját mentette volt az este, az Unio polgára.

1833-ban Nagy-Britanniában a gyáripari törvényben megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket. 1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szülőket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róla megfelelően. 1899-ben az Egyesült Államokban létrehozták a fiatalkorúak bíróságait. Ezt megelőzően a fiatalkorú elkövetők a felnőttekkel azonos elbánásban részesültek.

Én meg itt ülök, és nem hagy nyugodni a tegnap esti kép.

Láttam a mai magyar valóságot. Láttam azt a gyereket, aki előtt páratlan lehetőségek állnak! Hamarosan lophat magának egy biciklit, hiszen lassan már el tudja tolni...Ha a jövő évre megtanul írni, olvasni, pontozhatja a tanárát...Néhány év és beleszippanthat a hígítóba, aztán beülhet a Mónika Show neki fenntartott helyére...

A Magyar Parlament 1991-ben törvényt alkotott (1991. évi LXIV. Törvény) a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről.

Igazán derék munka volt...

Napló 32.
2007. február 4.

A miniszterelnök azt mondja erre, hogy építeni mégis csak méltóbb egy vezetéshez, mint bontani. Istenem, de hülye metaforákat használ ez az ember egy – egy helyzetben…

A Fidesz tegnapelőtt elbontotta a kordont.

Azóta ez az esemény uralja a médiát. Erről kérdeznek a riporterek, ezt ajánlják témául a műsorvezetők. Erről beszélnek a politikusok és a politológusok, erről írnak az újságírók. Többségük most hirtelen nagyon félti a demokráciát. Mintha minden rendben lett volna a körül a hirtelen felfedezett érték körül...

Csak néhányan utalnak arra, hogy a történet nem a pénteki bontással kezdődött. Történt előtte más is. Többek között volt egy választás 2006 áprilisában, melyre a szocialisták tudatos hazugságokkal készültek. Itt álljunk meg egy szóra, és - a későbbiek miatt - tegyünk különbséget a hazugság, és a véleményváltozás között.

Megtörténik, hogy az ember megváltoztatja a véleményét. Volt már erre példa bőven.

(A leghíresebb vélemény - változtatás "abban az időben" volt, úgy kétezer éve, amikor a zsidó vezetők egyike, aki különösen buzgón hirdette az evangéliumot, Damaszkuszba menvén, hogy Jézus tanítványait üldözze ott is, hírtelen "megvilágosodván", megtért. Üldözőből tanítvány lett. Történt mostanában is ilyen hirtelen megtérés. Gondoljunk csak a Fidesz pálfordulására. Az Antall-üldöző Fidesz buzgón, - és úgy tűnik őszintén - vezekel, tanulni igyekszik a halott mestertől, mint annak idején a Saulból lett Paul...Ilyenkor, január 25-e, Pál napja környékén elmerenghetünk múlton, jelenen és jövőn egyaránt...)

Olyan is történt már, hogy megváltoztak a körülmények, aztán mást kellett tenni, mint azt terveztük volt.

(A hetvenes években például "begyűrűzött" hozzánk az olajár-emelkedés, meg az óta is néha, amikor a MOL-nak éppen nem jut eszébe jobb érv taktikai lépéseinek megmagyarázására...)

Olyan is történt már, hogy ellentmondásba keveredett a látszat és a valóság. Mást találtak például a kasszában, mint amire számítottak.

(Persze az már ritkább, hogy rosszul számolják meg a hagyatékban a pénzt, mint Medgyessy 98-ban, aztán Lendvai Ildikónak kell rájönnie úgy három év múlva, hogy az a lóvé, amit elosztottak, nem is volt meg. Na tényleg, volt itt már minden...)

Ennyit a vélemény-változtatásról. De hogyan állunk a hazugsággal? Ilyen viszont mostanában nem volt... Olyan még nem volt, hogy tudatosan hazudott volna valaki, majd ez ország - világ előtt kiderül, aztán az írástudók, az írás - magyarázók többsége normává teszi mindezt, az "értelmiség" meg sunyin hitelesíti...

Tudjuk mindnyájan, a jelenkori történések nem a pénteki kordonbontással kezdődtek. Volt előtte öszödi beszéd, volt előtte néhány tüntetés (a demokráciához méltatlan is akadt közöttük); aztán amit nem kerülhetünk meg, pontosabban nem mehetünk át rajta, csak mellette járhatunk, az maga a KORDON, maga a törvénytelenség. Mindehhez érdekes módon nem sok szava volt ez ideig sem a köztársasági elnöknek, sem pedig a polgári szabadságjogok védelmére mindig sokat adó SZDSZ-nek (Fodor, a párt bozontos különce kivételével).
A kordon megint áll, tegnap megint tüntetések voltak. Megint elvitték a paksi rendőröket, védeni az ország háza melletti "műveleti területet". Péntek délután, kettő órakor (amikor egy pályázati hiánypótlást írtam éppen alá a hivatalban), látom ám, hogy a rendőrségi parkolóban egy szakaszra való paksi rendőr cuccol be egy buszba. Először azt gondoltam, tán síelni készülnek, de nem volt náluk léc, meg nem voltak éppen kiránduló kedvükben sem... Elmentek, hogy aztán annyi túlórát halmozzanak fel fekete ruhába bújtatva, hogy őszig se tudják kiadni nekik a csúszót...Arra gondoltam, miközben néztem, hogyan gördül ki a rendőrségi parkolóból a "pesti busz", hogy az ország más részében meg pakolják a mercibe a fiúk feszítővasat. Jönnek ellensúlyozni Pakson az átmeneti létszámhiányt.

Szerényen kérdezem: Qui prodest? Kinek az érdeke? Kinek az érdeke mindez? Reggel azt mondja a rádió, hogy egyes becslések szerint a pesti házak 10%-a külföldi befektetők tulajdonában van. Mi meg itt a Kárpát medence közepén egyik órában bontjuk, a másikban meg építjük a falat. A miniszterelnök azt mondja erre, hogy építeni mégis csak méltóbb egy vezetéshez, mint bontani. Istenem, de hülye metaforákat használ ez az ember egy - egy helyzetben...

Napló 30.
2007. január 27.

Gyárts számlát! Hamisíts élelmiszert! Címkézd át a lejárt szavidejű termékeket! Csempéssz Magyarországra szemetet! Erjessz bort szalmából! Hazudd azt, hogy értesz valamihez. Hazudd azt, hogy majd te megoldod. Hazudd azt, hogy dübörög a gazdaság.

Az egyik barátom azt üzente a napokban a dróton, hogy illene már írnom valamit. Aha, tényleg, még azt gondolja valaki, hogy már nem is vagyok, vagy ami még rosszabb, már nem is gondolkodom. "Mert gondolkodni jó", írta a barátom ugyanabban a villanylevélben.

Hát legyen. Ugyanezt mondtam ("hát legyen") valamikor ősszel, amikor a kampány elején arra bíztattak mások, hogy írjak. Lehet, hogy megbánták, mert esetleg másfajta írásokra gondoltak, de hát én nem írhatok ugye Katus mamáról, én itt járok, kelek Pakson, nem ismerhetem igazán a világot. Majdnem azt írtam, hogy az igazi világot, amitől már csak egy gondolatnyi ugrás az igazság, illetve annak minden részlete, amit meg köztudott, hogy nem mindig szoktak kifejteni.

OK, rendben, nem bántom a miniszterelnököt, kaptam egyszer már ezért az egyik paksi újságírótól, bár akkor sem értettem, hogy mi volt az akkori megszólalásomban a bántó, azt meg különösen nem, hogy mitől gondolta a kolléga (lehet, hogy emiatt a "kolléga" miatt megint szorulok), hogy a miniszterelnök az ő védelmére szorul (szorulás a négyzeten), hiszen egyébként állandóan védik vagy hatan - nyolcan. Na mindegy, védik, hát védik.

Tehát azt írta a barátom, hogy gondolkodni jó...

Na most ha az embernek ilyen barátai vannak, akkor talán már ellenségekre nincs is szüksége... Még hogy gondolkodni jó... Nem válaszoltam rá eddig semmit, mert túl súlyosnak találtam a kijelentést ahhoz, hogy csak úgy csípőből...

"Gondolkodni jó." Hát nem tudom. Ez így egy kissé meredek. Mit szólna vajon a béna, ha elnézve a feje felett, azt találnám mondani, hogy járni jó...

"Gondolkodni jó." Hát persze, ha van mivel...

"Gondolkodni jó." De hasznos-e mindig?

Vagy éppen: Jobb lesz-e valami mostanában amiatt, hogy gondolkodunk? Dehogy lesz jobb, éppen ellenkezőleg! Csak magunkat idegesítjük fel!

Inkább: Gyárts számlát! Hamisíts élelmiszert! Címkézd át a lejárt szavidejű termékeket! Csempéssz Magyarországra szemetet! Erjessz bort szalmából! Hazudd azt, hogy értesz valamihez. Hazudd azt, hogy majd te megoldod. Hazudd azt, hogy dübörög a gazdaság. Pardon, tényleg nem akartam...

"Hass, alkoss, gyarapíts!"

Hass oda, hogy a hatóságok foglalkozzanak éppen mással, ne veled, ez ma nem nehéz, csak áldoznod kell rá...
Alkoss kartellt, bűnszövetkezetet...
Gyarapítsd a vagyonodat, hiszen szükséged lesz rá a megvesztegetéshez, meg hogy aztán a törvény fölé emelkedj...

Kész a lecke, írtam.