Augusztus 20-i beszéd

Tisztelt Ünneplők, Hölgyeim és Uraim!

Két évvel ezelőtt, augusztus 21-én, délután hat órakor szoboravató ünnepség kezdődött a szlovákiai Komáromban. Az ünnepi gyülekezet az ország legnagyobb lovas szobrának felavatására készült. Az ünnepre érkezőket fehér lepel alatt Szent István másfél tonnás bronz lovas szobra várta. A szobor két tonnás alapzaton állt és áll azóta is.
Úgy tervezték, hogy a szobrot Sólyom László köztársasági elnök leplezi le, aki a tervek szerint avató beszédet mondott volna.
Beszédet mondott volna, de a beszéd elmaradt, mert Sólyom elnök úr nem ment át a hídon. Pontosabban elment a közepéig, az államhatárig, ahol sajtótájékoztatót tartott, aztán kíséretével együtt megfordult és hazament. Hazament, mert a szlovák miniszterelnök Sólyom elnök úr látogatását, a tervezett esemény előtt néhány órával, nemkívánatosnak minősítette. Szlovákia ezt hivatalos csatornákon is közölte Magyarországgal.
Az esemény jól példázza a két ország közti akkori (és részben mai) feszült politikai helyzetet, amelyhez sajátos módon a révkomáromi helyi magyar többségű vezetés is hozzájárult, de számomra nem is az esemény a fontos. Megtörtént, felejtsük el, ha tudjuk. Számomra, számunkra sokkal fontosabb volt akkor is, most is, hogy az emberek egy része hogyan viszonyult az eseményhez. Az akkori képeken láthatjuk, hogy szlovák nacionalisták Sólyom go home!, vagyis Sólyom menj haza! feliratú táblával várták a magyar államelnököt. Egy hölgy papírlapot tartott maga elé, melyre ez volt írva szlovákul: „Magyarok menjetek el Szlovákiából! Szent István gyilkos volt. Nem akarunk szobrot gyilkosoknak Szlovákiában!”

Hát itt tartunk Hölgyeim és Uraim! Nem kell mindenkinek történésznek lenni, nem kell pontról pontra ismernünk a kort. Sokszor többet ér a hit, ami erőt ad, cselekvési irányt szab. A mi hitünk, a mi viszonyunk az első szent királyhoz tényeken, kipróbált történelmi gyakorlaton alapul. Ez a tájékozatlanság, ez a rosszindulat, ez a buta vagdalkozás, ami múltunkra, a történetünkre vonatkozik, sajnos jelenünk vonatkozásában – és sok esetben Magyarországon – is jellemző!
Jellemző: Az ellen a köztársasági elnök ellen tüntetni, szólni aki a maga módján, Európának is példát mutatva, következetesen védelmezte a jogrendet, a jogállamiságot! Az ellen a szent király ellen beszélni, aki apja, Géza fejedelem művét befejezte és kiteljesítette! Az ellen, aki megalkotta egy európai ország ezer évig működő közigazgatását, írásba foglalta és megalapozta jogrendjét! Aki kemény kézzel békét teremtett, aki kijelölte a legfontosabb egyházi és várispáni székhelyeket, aki kibocsátotta az első hazánkban vert pénzeket, aki kiadta az első törvénykönyvet, tiszta viszonyokat teremtve a kor akkori szintjén, az akkori viszonyok mellett az emberek között. Akinek műve ma is hat, sok területen ma is érvényes.
A tegnapi Tolnai Népújság címlapján ez a mondat virít: Az új kenyeret ünnepeljük.
Nem, Hölgyeim és Uraim! Mi itt nem az új kenyeret ünnepeljük! Az új kenyeret megköszönjük annak, aki adta és aztán megszegjük. Mi, magyarok, itt Pakson, az országban, a Kárpát-medencében és szerte a világban az államalapító szent királyt, István királyt ünnepeljük! Megidézzük tetteit, megidézzük a kort, melyben részben külső kényszerek alatt, részben pedig belső meggyőződésből cselekedett. Külső kényszerek alatt, mert ekkorra a kalandozások már véget értek, és a széthullóban lévő magyar törzsek végveszélybe kerültek; mind a Bizánci Birodalom, mind pedig a Német-római Császárság irányából egyaránt hódítás fenyegetett. És belső meggyőződésből is cselekedett, hiszen nevelése során szellemi épüléséről az egyik legrégebbi keresztény szerzetesrend, a bencés rend gondoskodott. István még király sem volt, Koppány már lázadt. Lázadása nem csupán a korábbi fejedelmi örökösödési rend megtartását célozta, nem csupán Vajk személye ellen szólt. Koppány lázadása a készülőfélben lévő, a keresztény vallás elveire épülő új rend ellen is irányult. A rend akkor is, mint napjainkban is, sok embert zavart. Pedig a rend az demokrácia abban az értelemben, hogy mindenkire érvényes. A társadalom működőképességéhez hozzátartozik, hogy nem lehet mindenkinek külön rendje, a normák mindenkire egyformán érvényesek. Nem lehet mindenkinek saját maga által választott és elismert „felettese”, aki (a liberális önmegvalósítási rögeszme értelmében) akár saját maga is lehet. Akkor van rend, ha vallási értelemben az egy Istent tiszteljük, közjogi értelemben pedig a jogrend szerint felkent uralkodónak, vagy választott vezetőnek adjuk az irányítás jogát, a vezetés felelősségét.

Tisztelt Ünneplők! Kedves Paksiak!

Amint mondtam, a rend, a rend akarása akkor sem tetszett, és napjainkban sem tetszik mindenkinek. Nem, mert a rend alávetettséget, de egyben biztonságot is jelent. Alávetettséget abban az értelemben, hogy az egyén elfogadja: nem mindenható, elfogadja az önmaga fölötti isteni, vagy világi hatalmat, a többségi jogrendet. És biztonságot is jelent, mert az egyént védi a hatalmaskodókkal szemben, mint ahogyan István törvényei pártfogolták a felszabadított rabszolgákat, az árvákat, az özvegyeket és az elhagyott feleségeket. A készülőfélben lévő új rend most sem tetszik sokaknak, mert megadóztatja a gazdasági és pénzügyi válságban ludas bankokat és az egyénre minden kacatot rátukmáló, multinacionális cégeket. Nem tetszik, mert azt hirdeti, hogy értéket csak a munka teremthet, nem pedig az ügyeskedés. Nem tetszik az új rend! Nem tetszik, mert meg akarja védeni értékeinket: a földet, az állami tulajdont, a tudást, a hagyományt, a hitre épülő egyéni és nemzeti öntudatot.
Nem tetszik, mert erős államot akar, mely a nemzetet szolgálja. Nem tetszik, mert jó tanítókat, tanárokat akar nevelni. Nem tetszik, mert fel akarja számolni a korrupciót, börtönbe akarja juttatni a gazdasági és politikai bűnözőket. Sokaknak az tetszene, ha a média éjjel-nappal az emberi méltóságról, az emberi jogokról, meg a szabadpiac mindent megoldó erejéről hablatyolna. Ha a minisztériumok soha el nem készült, vagy összeollózott, vagy éppen nem a témához kapcsolódó tárgyú tanulmányokat fizetnének ki meg nem értett zseniknek, mint legutóbb, a Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete kapcsán nyilvánosságra került Heller Ágnes nevével fémjelzett botrány során történt.

Tisztelt Jelenlévők!

Az Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap a 2011. július 29-i számában Vásárhelyi Mária, miután hosszasan sorolja a jelenlegi kormány rémtetteit, a közvélemény-kutatások eredményei alapján azt írja, hogy „…igazán nincs ellenére a magyar társadalomnak mindaz, ami történt. (mármint a kormányzásban) …a legnagyobb támogatói táborral ma is a kormánypártok rendelkeznek, és ha ma kerülne sor a parlamenti választásokra, akkor ismét nagy fölénnyel győzne a Fidesz-KDNP pártszövetség. Mindez pedig azt jelzi, hogy hosszú- hosszú úton kell még végigmennie a magyar társadalomnak ahhoz, hogy ismét időszerű legyen a demokratikus alap…És ez az út sokkal nehezebb és fájdalmasabb lesz annál, mint amit magunk mögött hagytunk.” Hát, amint már mondtam, itt tartunk Hölgyeim és Uraim! Sokaknak nem tetszik a rend, a rend akarása! Sokkal inkább tetszene, ha folytatódna az oktatási rendszer szétverése. Sokkal jobban tetszene, ha újra növekedésnek indulna az államadósság. Ha a megszületendő gyermekek nem kettő, hanem mondjuk három vagy négy millió forint adóssággal kezdenék az életüket. Ha újra a másság kultusza terjedne. Ha a szingli, a leszbikus, meg a homoszexuális ember lenne ismét a követendő példa. Ha a magyar köztársasági elnököt ismét ki lehetne utasítani egy szomszédos UNIO-s tagországból az európai közösség legnagyobb dicsőségére. Nem, Kedves Barátaim! Nem! Nem hagyhatjuk, hogy Vásárhelyi Máriák oktassanak ki bennünket demokráciából, hogy ők minősítsék a magyar társadalom felfogó-képességét, hogy ők küldjenek minket pótvizsgára demokrácia ismeretből. Hogy ismét ők mondják meg, hogy mi jó nekünk, hogy nemzeti közösséget romboljanak és hazát áruljanak. Hogy elvegyék tőlünk apáink, anyáink hitét és akarását. Hogy egy soha véget nem érő útra küldjenek bennünket, amelynek közlekedési szabályait trockisták, maoisták, anarchisták, miniszterelnökünket oktató erkölcstelen UNIO-s politikusok szabják meg.

Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk, hogy így legyen!
Az ország jelenlegi kormánya a következőkkel szembesült: Soha nem látott államadósság, soha nem látott költségvetési hiány. Páratlan természeti katasztrófák (árvíz, belvíz, vörösiszap-ömlés, sorolhatnám…). Az UNIO-s elnökségből fakadó azonnali feladatok. Arcátlan Magyarország ellenes európai szociálliberális lejárató-kampány. Gazdasági és pénzügyi világválság. Elmaradt hazai ágazati reformok beindításának égető szükségessége. A társadalom kiábrándultsága, mély értékvesztés.

Hát, Hölgyeim és Uraim!

„Csak” ezeken a problémákon kell úrrá lennie, megoldania, csak ezeket a kérdéseket kell megválaszolnia a jelenlegi kormánynak.
Időszerűek Móricz Zsigmond 1927-ben írt gondolatai: ”…Szent István cselekedete – a nyugati keresztyénség felvétele – nemzeti szempontból érthetetlen, idegen iránynak tűnt, látszólag szembefordította őt az egész magyar fajjal, és mégis valódi nemzeti koncepciót tudott megvalósítani, megtartotta a magyarságot itt a Kárpát-medencében.” Nem könnyű ma sem a végtelen liberális szabadságtudatból kizökkenteni honfitársainkat, nem könnyű munkára, öngondoskodásra szoktatni az attól elszokott felnőtteket, nem könnyű hitet adni a munkanélkülieknek – és velük együtt az értelmiségnek – nem könnyű jogkövető magatartásra bírni az embereket, becsületességre bírni a csalókat – egyszóval nem könnyű irányt mutatni egy szomorú, bágyadt, bizalmatlan országnak.

De Hölgyeim és Uraim!

Egymásban kételkedő, bizalmatlan emberekkel nem lehet változásokat elérni, nem lehet egységet teremteni, nem lehet országépítésbe fogni. Fel kell lépni a rossz ellen. Összefogással, bizalommal egymás és vezetőink iránt. Egy pápai levélben a mohácsi csata előtt ez olvasható: „Ha három aranyon meg lehetne váltani az országot, akkor nem lehetne azt sem összeszedni. ... ennyire megosztott országnak nem fog győzelmet adni az Isten.” Hát, sokszor úgy látszik, nekünk Mohács kell. Talán nem volt elég az elmúlt száz év során a két világháború, nem volt elég az elmúlt nyolc év, nem elég nagy a baj? Számunkra, a gondolkodó emberek számára bizony elég! A jelenlegi ország-vezetésben megvan az eltökéltség, az erős elhatározottság, a rend kialakítására.
De nélkülünk, a mi közreműködésünk, akaratunk, türelmünk és kitartásunk nélkül mindez nem, vagy jóval lassabban, nehezebben megy. Párton kívüli politikusként arra kérek mindenkit, hogy adjon további bizalmat annak az ország-vezetésnek, aki ismét a már valamikor járt utat, a szent istváni utat választotta. Tudtuk és tudjuk, nehéz lesz. Egyrészt azért, mert a gyors siker hiányában sokan elcsüggednek, kiábrándulnak. Másrészt azért is, mert a vándorokhoz, a zarándokokhoz potyautasok is csatlakoznak. Olyanok, akik csak a saját hasznukat nézik, akik lejáratják a közös ügyet. Mindezt el kell viselnünk, a tévelygőket a helyes útra kell terelnünk.

Kedves Paksiak!

Pakson igyekszünk rendet tartani. Az ország és a település, a település lakóinak érdekeit szem előtt tartva irányítani a várost. Ígérem, hogy ez után is így lesz. Arra törekszünk, hogy a folytonosan változó körülményekhez alkalmazkodva jó és nemes célokat tűzzünk ki, azokat tisztességes eszközökkel valósítsuk meg úgy, hogy utódainknak ne kelljen miattunk szégyenkezni, vagy helyt állni. Mindig szem előtt tartjuk Szent István intelmét, hogy csak a gőg alázhat meg és az alázat emelhet fel.

További szép ünnepet kívánok kedves mindnyájuknak, köszönöm, hogy meghallgattak!

Beszédek, események

Tanévnyitó-Deák iskola | 2011. szeptember 1.
Minden korban szükség volt és szükség van ma is a pedagógus elkötelezettségére, szakmai tudására, alázatára és felelősségvállalására.

Augusztus 20-i beszéd | 2011. augusztus 20.
Mi, magyarok, itt Pakson, az országban, a Kárpát-medencében és szerte a világban az államalapító szent királyt, István királyt ünnepeljük! Megidézzük tetteit, megidézzük a kort, melyben részben külső kényszerek alatt, részben pedig belső meggyőződésből cselekedett.

Ünnepi köszöntő-városi ünnepség | 2011. március 15.
Többféle Haza van. Egy a génjeinkben. Egy a nyelvünkben, a gondolkodásunkban, az értékeinkben, a hagyományainkban, a történelmünkben. És egy, a Kárpát-medence éppen aktuális részén. Nekünk ezek mind együtt a Hazánk, nekünk ezeket mind védenünk, óvnunk, gyarapítanunk kell.

Ünnepi köszöntő - városi ünnepség | 2010. október 23.
Mózes után Bíbó tízparancsolata is próbára tudja tenni az embert! Tudom, Bíbó sokat, nagyon sokat kér. A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében majdhogy teljesíthetetlent. De akárhogyan kerülgetjük, csűrjük, csavarjuk a szót, a témát! A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében igazat kell adnunk neki.

Emlékkereszt szentelés | 2010. október 23.
A megpróbáltatások, megalázások végtelen sorát kellett elszenvednie a magyar nemzet fogoly fiainak. Azoknak, akik egy rendezett, magas kultúrájú ország polgárai voltak, azoktól, akik egy nagy-nagy kísérleti kalickában, amit Szovjetuniónak hívtak, rótták rab köreiket.

Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány, díjkiosztó ünnepség | 2010. október 23.
Akinek a Teremtő tehetséget adott valamiben, zenében, képzőművészetbe, sportban, gyors felfogást, jó emlékezőképességet, az felelős azért, hogy azt hasznosítsa! Nem kapott menlevelet arra, hogy azt elherdálja!

A Képvieslő-testület alakuló ülése | 2010. október 18.
Azt szeretném, hogy az új Képviselő-testületet szerénység, tisztesség, segítőkészség, szakszerűség és hatékonyság jellemeze. El kell kerülnünk a – sajnos sok magyarországi településre jellemző – belső harcokat, klikkesedéseket. A testület tagjainak együtt és külön-külön is távol kell tartania magukat az ígérgetésektől, a rossz értelemben vett populista politizálástól.

Önkormányzati választás - 2010 | 2010. október 3.
Részvétel: 45,00% Polgármester: Hajdu János (FIDESZ) (4143) 56,93%

Idősek világnapja | 2010. október 1.
Önök mindannyian megérdemlik, hogy nem csupán az idősek napján, hanem minden nap - családi körben, az intézményekben, vagy a hivatalokban - megkapják azt a törődés és odafigyelést, ami jár Önöknek. Szívből remélem, hogy megtalálják a városban, a környezetükben azokat a lehetőségeket, melyek boldoggá teszik Önöket.

Tanévnyitó - 2010 | 2010. szeptember 3.
„Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy - bizonyos számító ész is." (Liszt Ferenc)

Várom kérdését, véleményét

Az Ön kérdése, problémája, megjegyzése:

Az Ön e-mail címe: