Ünnepi köszöntő-városi ünnepség

VMK- 2011. március 15.

Tisztelt Ünneplők, Hölgyeim és Uraim!

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Így említjük, így nevezzük a hat emberöltővel ez előtti eseményeket. Az akkor élt, dolgozó, küzdő nemzedék unokáinak unokái vagyunk; ilyen értelemben könnyen átfogható az elmúlt 163 év, még ha kimondva soknak tűnik is.

A magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe – tanultuk egykor az iskolában.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet történelmének legnagyobb és leghíresebb háborús konfliktusa – olvashatjuk az egyik elektronikus portálon.

A fiatalok, az ifjúság ünnepe, a Szabad Sajtó Napja. Sok elnevezés, gondolat ötlik fel bennünk március 15-e említésekor. Ez is mutatja erős kötődésünket a márciusi eseményekhez és megkülönböztetett tiszteletünket az események szereplői előtt.

Tisztelt Ünneplők!

Ha választ kellene adni arra a kérdésre, hogy kik is voltak 1848-49 legjelentősebb személyiségei, kik azok, akik a másfél évszázaddal ez előtti eseményeket előkészítették, kiváltották, mozgatták, szép névsor kerekedne!
Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Batthyány, Kölcsey, Deák, Lovassy fémjelezték az 1820-as, 30-as években azt a reformkori ellenzéket, melynek parlamenti szereplése és magántevékenysége nyomán a nemzet öntudatra ébredt. A jobbágykérdés felszínen tartása és részleges rendezése, a honi ipar megteremtése, az emberi és nemzeti méltóság gyámolítása mind, mind a polgári Magyarország megteremtését alapozták meg.
A „Márciusi Ifjak” a pesti forradalom hősei: Petőfi, Jókai, Degré, Vasvári, Vajda, Irinyi - és még hosszan sorolhatnám -, képviselték a megalkuvás nélküli fiatalos lendületet.

Az 1848. március 23-án megalakult kormányban a „nagyok” mellett Szemere, Mészáros, Klauzál, Eötvös neve jelzi azt a minőséget, mely a reformkori törekvések betetőzéseként kormányképes erővé nemesült. A március 13-i bécsi forradalom és a pesti 15-ei események hatására, valamint a Bécsben tárgyaló Kossuth vezette küldöttség követeléseinek engedve az udvar meghátrált. Március 17-én hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez, beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába.

Mindez törvényesen, egy csepp vér nélkül történt!

Mondhatjuk: a történelem olyan forgatókönyvet produkált, melynél különbet író sem alkothatott volna!

Az utolsó rendi országgyűlés három hét alatt megalkotta a feudális állam jogintézményeit lebontó törvényeket, kidolgozta az új államszervezetet, törvényekben biztosította az alapvető polgári szabadságjogokat, és jelentős gazdasági jellegű jogszabályokat fogadott el.

Három hét alatt több mint fél évezredes feudális jogelveket törölt el, lerakta a modern polgári Magyarország alapjait.
Ehhez férfiak kellettek! Művelt, honszerető, bátor, elszánt, önzetlen férfiak! Akik, ha kellett, vagyonuk egy részét ajánlották meg. Akik követi megbízásukat adták vissza, ha nem értettek egyet az utasítással. Akik éjt nappallá téve dolgoztak, munkájukkal, tehetségükkel szolgálva az ügyet. És sokan a legdrágábbat, az életüket adták a hitükért, meggyőződésükért, a hazáért.
A bécsi udvar a nemzetiségek elégedetlenkedését is kihasználva burkolt, majd nyílt ellentámadásba kezdett. A szabadságharc – tíz és fél hónapos hősies küzdelem után – az orosz cár közel 200 ezer fős csapatai előtt, 1849. augusztus 13-án, a világosi fegyverletétellel ért véget.

Tisztelt Ünneplők!

Történelmünk során fenyegetett, szorongatott minket bolgár, besenyő, német, tatár, török, román, cseh, francia, szerb, orosz, meg még ki tudja ki! Népünk sorsa: folyamatos küzdelem a fennmaradásért.
Ez idáig mindig akadt, aki felvette a harcot, felemelte a fegyvert. Sokszor a biztos bukás tudatában. Eddig akadt. Eddig fennmaradtunk, köszönhetően a nép élni akarásának, életképességének, a hősöknek, a bátraknak, a hitnek és a tenni akarásnak! Annak, hogy a többség tudta, a Haza több mint egy ország, több mint egy, a földgolyón kijelölt rész. Többféle Haza van. Egy a génjeinkben. Egy a nyelvünkben, a gondolkodásunkban, az értékeinkben, a hagyományainkban, a történelmünkben. És egy, a Kárpát-medence éppen aktuális részén. Nekünk ezek mind együtt a Hazánk, nekünk ezeket mind védenünk, óvnunk, gyarapítanunk kell. Mire voltak jók az áldozatok: a honfoglaló hadakozások, az első szent király államalapítói bölcsessége, a tatár utáni újjáépítés, a török elleni küzdelmek (Mohács, Eger, Buda)? Mire volt jó Rákóczi példája? Mire volt jó 1848-49, 1956 és a rendszert változtató 1989?

Tisztelt Paksiak!

Magyarország, a magyar nép másokhoz hasonlóan most is szabadságharcot vív! Ma minden magyar emberre kétmillió Ft államadósság jut. Ez háztartásonként havonta kb. ötvenezer forint kamat-törlesztést jelent. Az országra rátelepített pénzelszívó berendezés addig fog működni, ameddig az ország hitelgyámság alatt áll, ameddig ekkora adóssága van. Az is látszik, hogy adósságát csak saját népe jelentős áldozatvállalása, gazdaságának kizsákmányolása árán tudja kitermelni. Ebbe viszont közmegegyezés híján belebukhat a kormány. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a szabadság kivívása nagy áldozatokat követel. Kérdés, felkelthető-e még egyszer olyan országos akaratú áldozatkészség, mint amivel talpra állt Magyarország a trianoni, és az azt követő gazdasági összeomlás után?

Barátaim!

Hogyan is volt a közelmúltban? A szocializmus kezdetén is? Vidéken élt az az évszázados beidegződés, ami a kiegyezés után is érvényes volt, aztán a két háború idején és a közben lezajlott gazdasági válság idején is: takarékoskodj! Takarékoskodj, dolgozz, gyarapodj! Gyarapítsd a birtokot, a vagyont, a házat. Menjenek el Somogy, Baranya, Tolna falvaiba! Szálkára, Tevelre, Nagyszékelybe, Grábócra, vagy Fekedre! Ott még láthatják milyenek voltak a házak, a porták hetven - nyolcvan éve! Képzeljék el az életet, a szorgalmat a tenni akarást! Az akkor sorra épülő házakat, az idősek elégedettségét, a fiatalok reménykedését. Magyarországot levegő járta át. A hit levegője.
A zavaros nemzetközi viszonyok ellenére volt hite és célja, amely irányította, lelkesítette és megtartotta. Aztán jött a fél évszázados szovjet rendszer, ami felélte tartalékainkat. Megtörte az ország lendületét, kipusztította, elzavarta, lehetetlenné tette a magyar felsőosztályt, illetve az arisztokráciát és a nagypolgárságot, de még a középosztály sem úszta meg a 45 éves bolsevizmust. A szovjet hatalmat kiszolgáló, többnyire nemzetellenes, védett és gazdagon javadalmazott párt-elit foglalta el a régi elit helyét és többnyire a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia magyarországi képviselőjévé vált. Jöhettek a globális erők alapvető intézményei: a multinacionális cégek, a nemzetközi pénzintézetek, a Valutaalap, a Világbank.
Aztán a globális tömegtájékoztatási intézmények, médiumok és hazai képviselőik. Ezek az intézmények felelősek a magyar társadalom erőforrásait kiszivattyúzó pénzügyi rendszer működtetéséért. Czakó Gábor szerint az új helyzet hét állítással jellemezhető: istentelenség, tömegesedés, pénzhatalom, személytelenség, a nemzeti függetlenség elvesztése, felelőtlenség és a bolygónk élő rendszerének rombolása. Láthatjuk az erkölcs elsorvadását, láthatjuk, hogyan alakítja a „liberális demokrácia” alaktalan tömeggé a népeket, melyek számára egyetlen üzenet maradt: fogyassz! Fogyassz szemetet, mérgezőt, mocskot, gagyit. Látjuk, hogyan válik a kultúra szórakozássá. A pénz lett az egyetlen piaci szereplő, amely ha kell, háborút indít, felkelést robbant ki, gazdaságokat értékel fel, vagy le, eladósít, vagy éppen gazdaggá tesz. Ráadásul úgy, hogy a pénz igazi gazdái a Föld lakói előtt ismeretlenek maradnak.
Láthatjuk azt is, hogy a nemzetközi nagyvállalatok, tőkecsoportosulások erősebbek a világ bármely államánál, meghatározzák a világban zajló folyamatokat, s így erősen korlátozzák a nemzetállamok függetlenségét és mozgásterét. Az ilyen rendszerben a felelős meghatározhatatlan, a hatalmat gyakorlók kiléte ismeretlen. Ebben a személytelenségben a Föld javai szabadon rombolhatók és gyorsan elhasználhatók. Ezek után már nem csodálkoztunk, amikor megtörtént velünk az, ami 2004. december 5-én történt: megtagadtuk nemzettársainkat. Kiderült, hogy a nemzet szembefordítható legelemibb érdekeivel.
De eljött 2006 ősze is, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, és az azt követő zavargások, amikor mindenki előtt az is világossá válhatott: nincs olyan szellemi elitünk, amely határozott irányt és erőt mutathatna. 1849 után többször kellett külső vagy belső emigrációba vonulnia a nemzet színe – javának; igen valószínű, hogy nemzedéknyi időnek kell eltelnie egy új, bátor, jól képzett, hazafias nemzedék kifejlődéséhez és megszilárdulásához.

Tisztelt Ünneplők!

Ma hazánk előtt olyan nagyságú feladatok állnak, melyek csak a reformkoriakkal mérhetők! Ráadásul Széchenyi, Deák és Kossuth nélkül! Úgy, hogy az ország-lakók jó része fel sem ismeri helyzetét, illetve esélye sincs rá, hogy felismerje, hiszen a mélyszegénység, a tudatlanság és a kilátástalanság rabja. A legelemibb szabályokat, összefüggéseket sem ismeri. Sem az együttélés, sem a jogok és kötelességek összhangja, sem a munka fontossága és becsülete területén.
Ha a magyarság mindenkori állapotáról gondolkodunk, s utakat keresünk a jövőbe, beláthatjuk, hogy mai torzulásaink leküzdéséhez a nevelés és az önnevelés a legfontosabb. Mit kell tennünk tehát? Emberöltőnyi távlatban tűzni ki a feladatot: olyan utódokat kell felnevelni, akik tudatosan erkölcsi lények, közösségekben létező személyiségek, ismeretekben és azok alkalmazásukban gazdagok, öntudatosan és szolgálatkészen magyarok. A tankönyvekben, a meséskönyvekben, a tereken, a közbeszédben kell helyreállítani a hazaszeretetet, a hősiesség és a becsület tiszteletét, nagyjaink emlékezetét. A hazafias bátorságra nevelés nem lehetséges közvetett módon, csakis egyenesen, a dolgokat nevükön nevezve, valósághűen.
A Horthy - korszakban az oktatással kapcsolatos törvényekben, tantervekben mindig benne foglaltatott a hazafias, testében és lelkében ép állampolgár nevelésének kötelessége. Át kell gondolni a közszellem átformálása érdekében a kulturális élet szerkezetét. Friss vért kell pumpálni a keringető rendszerbe. Életben maradásunk érdekében új pályára kell lépnünk. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy milyen helyzetben van az ország és azt is el kell mondanunk, hogy miért. Csak így jöhet létre egy új minőségű Magyarország, amely elsősorban a magyaroké.
Vissza kell foglalni – visszavonhatatlanul, és erre végre most van remény – a Hazát. Ezt most ne rontsuk el!

Tisztelt Ünneplők, Kedves Barátaim! Paksiak!

A kormány, az új parlamenti többség felismerte az ország helyzetét és lehetőségeit. Megindította az átalakulás folyamatát. Azt, amely hosszú időre meghatározhatja az állam fő feladatait, és hatalmi jogosítványait. Az eddigi intézkedések okán beláthatjuk, hogy a jelenlegi hatalom hasonló tabukat döntöget, mint az 1848-as jobbágyfelszabadítás, az 1948-as államosítás, az 1956-os követelések, vagy az 1990-es szabad választások.
A jelenlegi kormány mozgásterét a szavazók óriási többsége alakította ki. Ezért használja a konzervatív tábor az „alkotmányos forradalom” kifejezést. Erős érvek szólnak a konszenzusos demokrácia helyett a többségi demokrácia mellett, melyet az ország lemaradása és a szorító időhiány indokol.

A jelenlegi kormányra súlyos terhek nehezednek. Végre kell hajtania elmaradt szerkezeti változtatásokat. Az oktatási, az adó, az egészségügyi, a nyugdíj és a közigazgatási rendszer átalakítását, a foglalkoztatás és szakképzés kérdésében pedig egy hosszú távú szakképzési stratégia megalkotása szükséges. Emellett itt van a hatalmas államadósság, természeti csapások sújtják az országot, és eleget kell tennünk az UNIO-s elnökségből fakadó feladatainknak.
Mérhetetlen nagyságú és történelmi jelentőségű a munka, amit el kell végezni. Ezért méltánytalan és mérhetetlenül bántó, amikor egyesek többhetes külföldi nyaralásból hazaérve, a több száz négyzetméteres lakóház fűtött garázsába beállva, első reakcióként a kormány „hibáin” fanyalognak.

Tisztelt Ünneplők!

A mi közreműködésünk, áldozatvállalásunk, megértésünk, helytállásunk nélkül a szükséges változások nem következnek be. Mi magyarok, együtt és külön-külön is, az országban és Pakson is, most magunk alakíthatjuk a sorsunkat, utódaink sorsát. Dönthetünk úgy, hogy rész vállalunk a munkából, a feladatokból és félre is állhatunk.
Nem kétséges számomra, hogy a nép többsége hogyan fog dönteni, hiszen mindenkinek emlékeznie kell Deák intelmére: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önként lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.”

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Beszédek, események

Tanévnyitó-Deák iskola | 2011. szeptember 1.
Minden korban szükség volt és szükség van ma is a pedagógus elkötelezettségére, szakmai tudására, alázatára és felelősségvállalására.

Augusztus 20-i beszéd | 2011. augusztus 20.
Mi, magyarok, itt Pakson, az országban, a Kárpát-medencében és szerte a világban az államalapító szent királyt, István királyt ünnepeljük! Megidézzük tetteit, megidézzük a kort, melyben részben külső kényszerek alatt, részben pedig belső meggyőződésből cselekedett.

Ünnepi köszöntő-városi ünnepség | 2011. március 15.
Többféle Haza van. Egy a génjeinkben. Egy a nyelvünkben, a gondolkodásunkban, az értékeinkben, a hagyományainkban, a történelmünkben. És egy, a Kárpát-medence éppen aktuális részén. Nekünk ezek mind együtt a Hazánk, nekünk ezeket mind védenünk, óvnunk, gyarapítanunk kell.

Ünnepi köszöntő - városi ünnepség | 2010. október 23.
Mózes után Bíbó tízparancsolata is próbára tudja tenni az embert! Tudom, Bíbó sokat, nagyon sokat kér. A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében majdhogy teljesíthetetlent. De akárhogyan kerülgetjük, csűrjük, csavarjuk a szót, a témát! A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében igazat kell adnunk neki.

Emlékkereszt szentelés | 2010. október 23.
A megpróbáltatások, megalázások végtelen sorát kellett elszenvednie a magyar nemzet fogoly fiainak. Azoknak, akik egy rendezett, magas kultúrájú ország polgárai voltak, azoktól, akik egy nagy-nagy kísérleti kalickában, amit Szovjetuniónak hívtak, rótták rab köreiket.

Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány, díjkiosztó ünnepség | 2010. október 23.
Akinek a Teremtő tehetséget adott valamiben, zenében, képzőművészetbe, sportban, gyors felfogást, jó emlékezőképességet, az felelős azért, hogy azt hasznosítsa! Nem kapott menlevelet arra, hogy azt elherdálja!

A Képvieslő-testület alakuló ülése | 2010. október 18.
Azt szeretném, hogy az új Képviselő-testületet szerénység, tisztesség, segítőkészség, szakszerűség és hatékonyság jellemeze. El kell kerülnünk a – sajnos sok magyarországi településre jellemző – belső harcokat, klikkesedéseket. A testület tagjainak együtt és külön-külön is távol kell tartania magukat az ígérgetésektől, a rossz értelemben vett populista politizálástól.

Önkormányzati választás - 2010 | 2010. október 3.
Részvétel: 45,00% Polgármester: Hajdu János (FIDESZ) (4143) 56,93%

Idősek világnapja | 2010. október 1.
Önök mindannyian megérdemlik, hogy nem csupán az idősek napján, hanem minden nap - családi körben, az intézményekben, vagy a hivatalokban - megkapják azt a törődés és odafigyelést, ami jár Önöknek. Szívből remélem, hogy megtalálják a városban, a környezetükben azokat a lehetőségeket, melyek boldoggá teszik Önöket.

Tanévnyitó - 2010 | 2010. szeptember 3.
„Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy - bizonyos számító ész is." (Liszt Ferenc)

Várom kérdését, véleményét

Az Ön kérdése, problémája, megjegyzése:

Az Ön e-mail címe: