Idősek világnapja

2010. október 1.

Tisztelt Ünnepeltek!
Kedves Barátaim!
Kedves Nyugdíjasok!

Mit gondolnak, mit szólna Blazsek Frici bácsi, Paks ismert személyisége, a város kulturális arculatának egykori alakítója, ha napjainkban végigsétálhatna a főutcán? Ha - tegyük fel - éppen egy Kápolna utcai barátjától indulna hazafelé, az Erzsébet Nagyszálloda felé és gesztenyefák helyett új lámpasor kísérné az útját. És mit szólna, ha megismerne minden olyan helyi lehetőséget, ami hozzájárul a paksi családok életfeltételeinek, életminőségének javításához? Mit szólna Pongrácz doktor úr? És mit szólnának a Kohn telep egykori lakói, a Felső - Csámpaiak, a cseresznyési iskola tanítói, Oláh Miska bácsi vagy az atomerőmű építői? - hosszan sorolhatnám.
Nagyot változott a világ, Pakson meg különösen! A biztonságot, amire leginkább vágyik, itt jobban megtalálja az ember, mint másutt...

Nézegetem a régi paksi képeket, az egykori Ősz utcai présházakat, az Óváros házait... látom a rendet, a rendezettséget. Az Időt, amikor még mindenki a saját háza előtt söpört, amikor még az egyéni felelősségvállalás, a köztulajdon és közterület iránti tisztelet hétköznapi fogalom volt, amikor a nyári konyhában meleg dunsztba tették a szilvalekvárt, amikor szorgalmas férfikezek ásták a Sárgödör tér pincelabirintusait és az asszonyok esti pihenésképpen diót törtek a hokedlin a karácsonyi bejglihez...

Aztán nézem az 1974-ben készült, az atomerőmű alapkő-letéteréről készült képeket: építőmunkásokat, fiatal mérnököket. A lakótelep épülő emeletes házait, a művelődési ház - a Munkás Művelődési Központ - harminc éve még modern épületét és elgondolkodom...
Elgondolkodom az egykori paksi képeken, elgondolkodom a történelmen, rendszereken, a változó világon, benne magamon...azon, hogyan is hozott engem a sors, az Idő az Önök közösségébe, az Önök városába.

Társadalmi rendünk konok ellensége; politikailag megbízhatatlan. Ezzel az ajánlólevéllel érkeztem a honvédségtől az egyetemre.

1976-ban, amikor kézhez kaptam a gépészmérnöki diplomámat, a gödöllői agráregyetem gépész karán, három tanszéken is kínáltak állást, de inkább eljöttem gyakornoknak a Paksi Állami Gazdaságba, Gyapára. Gépműhelyvezetőként gépek karbantartásával és javításával, később gépesítési ágazatvezetőként azok üzemeltetésével, épületek, berendezések fenntartásával is foglalkoztam.
1990-ben, mikor elkezdték felosztani az állami vagyont, erre nem jelentkeztem - igaz, nem is hívtak.
Az ösztönös, kritikai jellegű politizálást 1988-tól aktív közéleti szerepvállalás váltotta fel. A helyi politizálást éreztem magamhoz közelebb, így lettem húsz évvel ezelőtt a paksi képviselő-testület tagja...

Szóval megéltem néhány rendszert, mint mindannyian, akik a XX. század közepén, vagy első felében születtünk. És akik korábban születtek, ők aztán még többet.

És ahogy merengek a múlton, eszembe jutnak a szüleim, nagyanyám és eszembe jut a népmese, amikor a fösvény házaspár két pokrócot ad fiuknak s arra kérik, kísérje ki az idős nagypapát az erdőbe, adja neki a két pokrócot, hogy legyen mire feküdnie és betakaróznia, hiszen többé nem akarják látni, mert nem veszik hasznát. A fiú megtette, amit szülei kértek, de az egyik pokrócot hazavitte és így szólt:
- Rátettem a pokrócot a hátára, s megmutattam az utat neki, hogy menjen világul, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk.
- Hát akkor ez a pokróc, ami itt van, miért nem tetted ezt is reá?
- Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor én ne kelljen, hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is menjen el.

S akkor összenézett az ember az asszonnyal és elszégyellték magukat. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végén utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette a kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Azután mindig az asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket.

Tanulságos, szép mese.

Minden korban, de ma különösen fontos az idősek tisztelete.
Annál is inkább szükség van a generációk egymásra figyelésére, mivel korunkban sokan az első helyre az ember közvetlen hasznosságát és termelékenységét állítják.

Az ifjaknak pedig akkor is szüksége van elődeik tapasztalataira, ha már egy másik, megváltozott világban élnek. Sokat tanulhatnak az idősebbek sikereiből és kudarcaiból, megvalósult és meghiúsult álmaiból.
Ma az a legfontosabb feladatunk, hogy törekedjünk egymást mélyebben megérteni, jobban megismerni, lássuk meg és keressük egymásban az értékeset, az elsajátításra, követésre méltót.
A fiatal nemzedék az elődök által megalkotott világba születik bele, munkáját az elődök eredményeire építve végezheti. Életük akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előrehaladtával saját utódaiknak jobb világot tudnak átadni, mint amilyenbe ők beleszülettek. Keserves a sorsa annak a nemzedéknek, amely mindent elölről akar kezdeni, nem törődik az elődök emlékeivel, el akar szakadni gyökereitől.
Sütő András gondolatát idézem: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött."
Tisztelt Ünnepeltek!
Szóval, nagyot változott a világ, itt Pakson meg különösen, de az Önök nagyszülei, szülei és Önök nem csupán részesei, hanem alakítói is voltak ennek a változásnak - a mindenkori városvezetéssel együtt.
Úgy érzem, nézegetve a régi képeket, az egykori paksi arcokat, hogy az Önök segítségével, az Önök tapasztalatainak átadása nélkül nem formálódhatott volna olyanná a város arculata, élete, amilyennek ma látjuk.

Az önkormányzat az elmúlt négy év során - lehetőségeihez mérten - mindent megtett azért, hogy az időskorúak, betegség miatt fiatalon nyugdíjba kényszerülők számára a legjobb életfeltételeket biztosítsa a városban.

Mindannyian tudjuk, hogy a beteg ember a legkiszolgáltatottabb.
Nagy könnyebbség, hogy nem kell a megyeszékhelyre utazni, amikor szakorvosra van szükség, vagy ha egy kisebb műtétet kell elvégezni. Mindez idő is, pénz is.
A paksi szakorvosi rendelő és egynapos sebészet magas színvonalon biztosítja a betegek ellátását.
Időskorban legfontosabb a törődés. A közétkeztetést igénybe vevők közül 150 rászorultnak házhoz szállítják az ebédet - alacsony térítési díj mellett.

Hat gondozónő az elesetteknek nyújt otthoni segítséget.
Nappali elfoglaltságként sokan az Idősek Klubját választják és 60 lakásból hívható segítség a nap 24 órájában a jelzőrendszeren keresztül. Bővítése óta lényegesen lerövidült a várakozási idő a 86 férőhelyes Idősek Otthonában.
Az állami juttatás kétszeresével járul hozzá a város a családok magas gyógyszerköltségeihez. 300 háztarásból ingyen viszik el a szemetet, 550 nyugdíjas korú személyhez juttat el az önkormányzat karácsonyi ajándékcsomagot jelezve, hogy gondolnak azokra is, akiknek nem, vagy csak jelképes ajándék jut a szeretet ünnepén.
Egyszóval, ha a régi paksi „bölcsek" láthatnák a fejlődést, bizonyára meglepődnének. S talán nem csalódnának.
Talán azok sem csalódtak, akik a hetvenes években építettek, hegesztettek, szereltek, akik a nyolcvanas években sorra indították az atomerőműves blokkokat, akik a kilencvenes években élték gyermekkorukat, fiatal felnőttként ma is a városban élnek és minden bizonnyal időskorúként is itt találnak majd biztonságot, nyugalmat - méltó életet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Ünnepeltek!

Önök mindannyian megérdemlik, hogy nem csupán az idősek napján, hanem minden nap - családi körben, az intézményekben, vagy a hivatalokban - megkapják azt a törődés és odafigyelést, ami jár Önöknek.
Szívből remélem, hogy megtalálják a városban, a környezetükben azokat a lehetőségeket, melyek boldoggá teszik Önöket.

Engedjék meg, hogy zárásként Márai Sándor gondolatait idézzem:

„Az idősebb kor nagy előnye, hogy rendszert tudunk felépíteni tapasztalatainkból.
Mint a vándor, aki egy bonyolult hegyrendszert ismert meg vándorlásai közben, s a legmagasabb csúcsra érve, átlátja egy táj szerkezetét, áttekinti a hegycsúcsok összefüggő sorozatának geológiai törvényszerűségét, úgy látjuk mi is a múló évekkel a rendszert mindabban, ami történik életünkben és mások életében. Ez az áttekintés, melyet csak az évek múlása hoz meg, a legnagyobb elégtétel, melyet az emberi és világi dolgok megismerése közben szerezhetünk."

Isten éltesse Önöket!
Szép délutánt kívánok mindnyájunknak!

Beszédek, események

Tanévnyitó-Deák iskola | 2011. szeptember 1.
Minden korban szükség volt és szükség van ma is a pedagógus elkötelezettségére, szakmai tudására, alázatára és felelősségvállalására.

Augusztus 20-i beszéd | 2011. augusztus 20.
Mi, magyarok, itt Pakson, az országban, a Kárpát-medencében és szerte a világban az államalapító szent királyt, István királyt ünnepeljük! Megidézzük tetteit, megidézzük a kort, melyben részben külső kényszerek alatt, részben pedig belső meggyőződésből cselekedett.

Ünnepi köszöntő-városi ünnepség | 2011. március 15.
Többféle Haza van. Egy a génjeinkben. Egy a nyelvünkben, a gondolkodásunkban, az értékeinkben, a hagyományainkban, a történelmünkben. És egy, a Kárpát-medence éppen aktuális részén. Nekünk ezek mind együtt a Hazánk, nekünk ezeket mind védenünk, óvnunk, gyarapítanunk kell.

Ünnepi köszöntő - városi ünnepség | 2010. október 23.
Mózes után Bíbó tízparancsolata is próbára tudja tenni az embert! Tudom, Bíbó sokat, nagyon sokat kér. A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében majdhogy teljesíthetetlent. De akárhogyan kerülgetjük, csűrjük, csavarjuk a szót, a témát! A világ, az ország, közviszonyaink ismeretében igazat kell adnunk neki.

Emlékkereszt szentelés | 2010. október 23.
A megpróbáltatások, megalázások végtelen sorát kellett elszenvednie a magyar nemzet fogoly fiainak. Azoknak, akik egy rendezett, magas kultúrájú ország polgárai voltak, azoktól, akik egy nagy-nagy kísérleti kalickában, amit Szovjetuniónak hívtak, rótták rab köreiket.

Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány, díjkiosztó ünnepség | 2010. október 23.
Akinek a Teremtő tehetséget adott valamiben, zenében, képzőművészetbe, sportban, gyors felfogást, jó emlékezőképességet, az felelős azért, hogy azt hasznosítsa! Nem kapott menlevelet arra, hogy azt elherdálja!

A Képvieslő-testület alakuló ülése | 2010. október 18.
Azt szeretném, hogy az új Képviselő-testületet szerénység, tisztesség, segítőkészség, szakszerűség és hatékonyság jellemeze. El kell kerülnünk a – sajnos sok magyarországi településre jellemző – belső harcokat, klikkesedéseket. A testület tagjainak együtt és külön-külön is távol kell tartania magukat az ígérgetésektől, a rossz értelemben vett populista politizálástól.

Önkormányzati választás - 2010 | 2010. október 3.
Részvétel: 45,00% Polgármester: Hajdu János (FIDESZ) (4143) 56,93%

Idősek világnapja | 2010. október 1.
Önök mindannyian megérdemlik, hogy nem csupán az idősek napján, hanem minden nap - családi körben, az intézményekben, vagy a hivatalokban - megkapják azt a törődés és odafigyelést, ami jár Önöknek. Szívből remélem, hogy megtalálják a városban, a környezetükben azokat a lehetőségeket, melyek boldoggá teszik Önöket.

Tanévnyitó - 2010 | 2010. szeptember 3.
„Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy - bizonyos számító ész is." (Liszt Ferenc)

Várom kérdését, véleményét

Az Ön kérdése, problémája, megjegyzése:

Az Ön e-mail címe: